Kecskenewsás

Szerintetek milyen manapság egy úriember? Mik a különös ismertetőjelei, mit értünk azon, amikor azt mondjuk valakire: „igazi gentleman” vagy „talpig úriember”? A következő cikkben erről olvashattok.

Bár csak jelképes karácsonyfa állt a focipályán, és a hó sem esett, ráadásul a takarodó előtti utolsó húsz percben a tűzzel bűvészkedőket leste mindenki, a tábor tegnap este mégis a december huszonnegyedikének hódolt.

 Varga tábornok úrról lerántjuk a katonaruhát.

Nehéz a mókusoknak, a táborvezetőknek olyan játékokat vagy programokat kitalálni, amelyek a gyerekek számára már nem unalmasak, esetleg nem túl egyszerűek. Nem könnyű ilyen széles korosztályban megtalálni azt a közös játékot, amit mindenki élvez. Milyen is az ideális program, egyáltalán van-e ilyen?

Ha kíváncsi vagy, hogyan szüntesd meg vagy mérsékeld az izzadás kellemetlen tüneteit, itt találsz olyan módszereket, amelyekkel megteheted.

Ugye otthon a fürdőszobában nálad is előfordul Colgate fogkrém, Old Spice dezodor, Always betét vagy egyéb kozmetikai cikk? Ezeket a termékeket egytől egyig állatokon tesztelték!

Annával, a Kecskenewsás szerkesztőségének szebbik tagjával beszélgettem.

Csend uralkodik az egész osztályon. Egy hirtelen beugró emléktől rád törne egy félórás röhögőgörcs. De nem szabad megszólalnod, se nevetned. Semmilyen hangot hallatnod. De hát muszáj elmondanod a terem másik végén ülő haverodnak. Így mit csinálsz? Előkapsz egy papírt, gyorsan lefirkantod, majd levél formájában továbbítod neki a többieken keresztül.

A PT-ben infotanár, szabad idejében a Béla királyi család nevelője – ő Csirkés Chris...

Körülbelül százan indultunk neki negyven fokban, hogy fürödjünk egyet.

Furcsa ruhákba öltözött mókusok, szerencsejátékok, lelkesen pénzt gyűjtő táborozók. Milyen programon vehettünk részt tegnap este?

Kedd este, a Bolondok napja alkalmából szervezett verseny alatt már elterjedt a hír: „Csillagász Attila megérkezett!” Első kérdésem volt: „Ki az a Csillagász Attila?” Aznap este meg is tudtam.

Harry Potter meghatározó személy volt az életemben. Habár nem létezik, mégis sokat segített nekem nehéz helyzetekben, és példaképként is tekinthetek rá, mert megmutatta, hogy egy névtelen kisgyerek is válhat a társadalom egyik leghíresebb emberévé.

Az e heti téma az ünnepek, az első esti csapatprogramon pedig a húsvétot ünnepeltük.

Hullámos, szőke haj, mosolygós szemek és száj. Így már talán be is ugrott, kiről van szó. Ez az életvidám színésznő nem más, mint a médiás szekció új embere, Pálya Pompónia. Pompi idén táborozik velünk először. Horváth Dávid segítségével került ide hozzánk.

A tegnapi programok a Hangárban voltak. Mindenki feszült izgalommal várta a fejleményeket. A jelöltek félelemmel az arcukon várakoztak.

A tábor 1990-ben kezdődött. Én 3 éve járok a PEOPLE TEAM-be. Mindamellett sok olyan ismerősöm van itt, aki már a 7-8. évét tölti itt nyaranta. Igazából 4 éve voltam legelőször, és az utána következőt hagytam ki egy angliai utazás miatt. Legelső táborom alkalmával 13 éves voltam. Akkor még nagyon máshogy volt minden. Akkor még kevesebb szekció is volt, ha jól emlékszem. Én a 2 hét színészetet választottam. Nagyon jól éreztem magam, de egy kisebbfajta betegség miatt haza kellett jönnöm az első hét végén. Na mindegy, nem is ez a lényeg.

Nem tudsz dönteni, hogy mit vegyél fel? Fontos az időjárás az öltözködéshez? Számít a márka és a divat? Nem maradt ruhád a tábor végére? Ha kíváncsi vagy a válaszokra, itt megtalálod őket!

Végre elérkezett a pillanat, amikor a mélyen tisztelt nagyérdemű bepillanthat a színfalak mögé, megismerve az első turnus Kecskenewsás-arcait.

Benczúr Dávid

A táborba évről évre egyre több idegen országból érkeznek lelkes táborozni vágyók. Néha olyan országokból, amelyeket csak egy, esetleg két határ választ el hazánktól, néha viszont óceánokat, tengereket kell átutazniuk a gyerkőcöknek csak azért, hogy egy hetet, vagy akár egy hónapot töltsenek el a sütik, kacskák és királyok nyaranként meghódított és bevett területén.

Tulajdonképpen mit is jelent a kifejezés? Egyáltalán létezik ez ma még? Manapság erről a vélemények nagyon megoszlanak. Milyen egy igazi jó barát? Ha elgondolkodik az ember, maximum 4-5 igaz barátot tud felsorolni maga körül. És persze ebből van egy, aki a legjobb. Nem is tudom. Az igaz barátság talán egy furcsa, szoros, láthatatlan kötelék két ember között. Ezt csak ők látják, ők értik.

A büfé előtt sorakozó üvegeknek sokan nem értik a szerepét. Mit tudhatunk a tábor környezettudatos hulladékkezelésről?

8 éve ismerem Ádámot, és tudom, hogy nagyon szeret sportolni, mozogni. Kosarazni szeret a legjobban...

Egy nap a People Team táborban, amikor mindenki bolonddá válik vagy továbbra is az marad. Újabb délutáni feladat, amit végig kell szenvedni minden csapatnak úgy, hogy az első helyen végezzenek a bolondok listáján.

Új trend alakult ki japánban az elmúlt hónapokban. Plasztikai sebészhez ma már nem azért mennek el az emberek, hogy száj- avagy mellfeltöltést csináltassanak, hanem azért, hogy plasztikáztathassák a tenyerüket.

Amikor már fél órája ültünk a két ház között, és azon gondolkodtunk, hogy főbe lőjük magunkat, egyszer csak kiáltásokat hallottunk: „Mindenki jöjjön a Hangárba!”

Akik esetleg be vannak fizetve a menzán a suliba, azoknak már jó barátjuk az az érzés, amikor a nehéz nap után, éhesen elmennek enni, és csalódnak, mert ugyanebben az állapotban térnek vissza. Szerintem mindenkinek fontos, hogy jóllakjon egy táborban. Sok helyen ugyanolyan kaja van, amit az ember nem szívesen fogyaszt, mondhatni, hozzá sem nyúl.

Néha unjuk néha élvezzük – ez a tábori zene. Sok ember panaszkodott a sablonos zenére, szóval tessék.

Lekéstél a csapatválasztáskor? Nehéz új csapatot találni? Vagy ha csak érdekel egy olyan táborozó véleménye, aki most vett először részt a csapatprogramon, akkor ezt a cikket érdemes elolvasni.

Ez egy olyan vita, ami napi szinten megmozgatja az okosmobilok és a tabletek világát, miközben folyamatosan vitákat szül a két különböző szoftver hívői között. Mert ez már tényleg fanatizmus, őrültség és megszállottság.

Minden tábori diák (engem is beleértve) félve várja azt a pillanatot, amikor 22 órakor megszólal a TV-maci intrója, ami annyit jelent, hogy mehetünk aludni. Egy táborban ki szeret, vagy egyáltalán ki tud aludni?
Ha elalszol, akkor annak a veszélye leselkedik rád , hogy rosszgyerekek összekennek fogkrémmel, befagyasztják a párnádat, beleordítanak a füledbe, levágják a hajadat – persze most nem ötleteket szeretnék adni, csupán a cikk kedvéért szedtem össze néhány dolgot.

Nem csak ünnepekkor és nem csak családi körben fontos adni.

Már délelőtt azon gondolkodtam, hány órának kell eltelnie az első, egész tábort megmozgató programig. Éppen röpiből visszajövet ért el a hatalmas sereg. Szerencsére néhány szót kiértettem a nagy harsogásból, és megfejtettem, hogy vissza kell fordulnom. Kezdődött az esti program.

Június 14-e... A nap, amelyen gyerekek serege indul el a Lurdy-ház parkolójába, ahol már várja őket a busz; az a busz, amelyik egy másik világba visz, egy kalandokkal teli, izgalmas, bulizós helyre: a PEOPLE TEAM-be!

Táborunk szerves részei a turnusok végén bemutatott kisfilmek és a PT magazinja, a KecskeNEWSás is. Ezeket mind a médiaszekció tanulói készítik. De pontosan mi is az a média?

Ha ezt a szókapcsolatot meghalljuk, mindenki egyből a Facebookra gondol. Ezek ma már alapvető részei az életünknek, legfőképpen a fiatalabb korosztályban. Miért alakult így? Hogyan lettünk függők?

Higgyétek el, a tizenéves lányok fején nap mint nap siklik át ez a kérdés. Miért mi próbálkozunk? Miért nekünk kell 80%-ban (na jó, talán van az 90 is) kezdeményezni, ha esetleg szimpatikusnak találunk valakit a másik nemből? Hallott és átélt tapasztalatok alapján is megállapíthatom: a XXI. században igenis a lányok teszik meg az első lépést.

Kicsit késve jelentkezünk, mert számunkra csak most kezdődött el a 2013-as PEOPLE TEAM tábor, azonban örömmel jelenthetjük: a KecskeNEWSás hamvaiból felkelve újra főnixmadárként szárnyal.

Hogy mi minden történt eddig? Például kaptunk egy ellenségesen viselkedő új nyomtatót és egy rakoncátlankodó routert, illetve operációs rendszer nélküli számítógépeket – egyszóval a technika poklának legmélyebb bugyraiba merülve folytattunk sikeres ördögűzést.

A KecskeNEWSás szerkesztősége és a kreatív irodalom szekció utolsó közös produktumaként, a 2012. évi PEOPLE TEAM-tábor utolsó kiadványaként megjelent a Betűnyúzás, benne jobbnál jobb és viccesebbnél viccesebb írásokkal. A 151. lapszámot az ünnepi, 150. KecskeNEWSásba csúsztatva találhatjátok meg. Olvassátok, és persze olvassatok mást is, hogy okosak legyetek!

Viszlát jövőre.

Hajnal 3-kor elindítottuk a nyomtatást, összeszedtünk egy-két futkározó gyerkőcöt és elmentünk aludni. Reggel hajtogattunk egyet. Elkészült, megcsináltuk. Kiadtuk a 150. Kecskenewsást.

Még az utolsó oldalak „összehegesztése” közben, éjfél után beszélgettünk egy keveset: mit kellett volna máshogy, min lehet még tovább javítani stb. Rengeteg ötletünk van jövőre.

Idén a KecskeNEWSás teljesen megváltozott. Most már online is megjelenik, nem csak nyomtatva. Tavaly mindennap egy A/5-ös méretű napilapot adtak ki az újságírók. Az idei évben viszont egy nagyobb, A/4-es újság jön ki, de csak kétnaponta.

A magyar mint idegen nyelv szekció hivatalos leírása így szól a PT weboldalán: „A PEOPLE TEAM magyartábora alapvetően intenzív, beszédcentrikus együttlét, amely mindenkire külön-külön figyelmet fordít, de közösségként is megmozgatja az összes résztvevőt.” Kérdés, hogy ez mennyire hatékony. Csak annyit mondanék: volt olyan pillanat, amikor én is elgondolkodtam azon, hogy jövőre felfrissítsem-e anyanyelvi tudásomat!

Barni egy nagyon érdekes ember, és most még többet megtudhatunk róla.

Indulás az idei utolsó órára a PT-ben: így kezdődött a péntek reggel mindenkinek. Van, akinek ez tesztet jelent, nekem pedig az utolsó cikkemet idén.

Gondolom, sokan kíváncsiak a tanárok életére. Megtudhatjátok, milyen is a kedves és aranyos Luca, és hogy mit szeret csinálni.

Ideje egy kis színt vinni a hajfonatunkba! Szerdán a délutáni programok között szerepelt a hajfonás is. Lila, rózsaszín és kék színű szalagokat tehettünk hajunkba, vagy be is lehetett fonatni valamilyen érdekes formára, például, hogy úgy nézzen ki, mint egy hajpánt. 

Egy táborozó minden bizonnyal azt mondaná, hogy a hely, ahol élünk, egy nagy romhalmaz. Persze, a kollégium kicsit sem az, de ami körülötte van, az igen.

Idén jöttem először újságírásra, azért, hogy kipróbáljak minél több dolgot az életben. Nagyon izgatott voltam: milyen lesz a média? Hát, nem csalódtam.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis manó, akit Marcinak hívtak. Marci manó nagyon szerette a társaságot, ezért megszervezte az éves koboldtalálkozót. Ennél az eseménynél – csakúgy, mint az olimpiánál – kell, hogy legyen szállás. Ennek a nevezetes helynek pedig a táborunkat szemelték ki, és itt mulatoztak.

A feszültség tapintható volt a levegőben. Az idő mintha lelassult volna. Az emberek szemében a gyanakvás szikrája fénylett. Senki nem bízhatott a másikban. Az ebédtől elnehezült, fáradt testek még lassabbra vették a tempót, hogy egyetlen apró mozdulat se kerülhesse el a figyelmüket. A délutáni program feltartóztathatatlanul közeledett.

Mindig látni és hallani, hogy bezzeg az én időmben a fiúk nem ilyenek voltak. Ők igazi férfiak voltak. Az baj, hogy a férfitársadalom egy részére tényleg igaz, hogy elnőiesedtek.

Gondolom, a legtöbb nagylánynak ki van festve a körme. Mert ha szép a köröm, szép az élet, mindig erre gondolj, és mosolyogj az utcákon.

Szerencsém volt, hogy első interjúalanyom Szabó T. Anna, írónő. Annak ellenére, hogy az interjú súlyos technikai hiba miatt egyáltalán nem került rögzítésre, válaszaival mély nyomot hagyott bennem, sablonos kérdéseim ellenére is. (Szabó T. Anna a kreatív írás szekció vendége volt, írószemináriumot tartott az érdeklődőknek – a szerk.)

Legyen. Maf hívott fel ezzel délután 3-kor. Negyedik hét, kissé fáradunk már, de a srácok tényleg nagyon jók. Mit lehet erre mondani? Eredetileg 12 oldalas megjelenést terveztünk, de közben elkészült egy interjú a bűvészek világbajnokával, egy hangulatos riport arról, hogy milyen is a zöld tábor, mit lehet tudni a Tévémaciról, de előkerült a káröröm és a körömfestés is. Meghajtottuk hát a szerkesztést, és mikor azt mondtam Maféknak, hogy 8-ra nyomtatni akarom a még javítandó, de már kész újságot, nevettek egy jót. Háromnegyed 8-kor nyomtattunk, az esti program végére kész volt a frissen printelt, ropogós Kecskenewsás. A címlapon Miss Kecskenewsás, vagyis Livus, mert ma megmutatta, milyen is egy igazi csapatjátékos.

A csodás régi időkben az emberek még tintába mártott tollal írtak papírra. Aztán jött az írógép, majd a laptop.

Mi az az anarchia? A vezető hatalom gyengülését vagy megszűnését követő zavaros helyzet. Mi köze van ennek a rockhoz? Megpróbálom kideríteni.

Hajnóczy Somát, a bűvész urat sikerült készülődés közben elkapnom, és elbeszélgetni vele a varázslat mibenlétéről. Interjú.

A Tévémaci dallama minden este felcsendül a táborban. Ha az a zene megszólal, mindenki tudja, hogy menni kell aludni. De milyen is igazából ez a bizonyos medve? Fiú vagy lány? Mennyit és mit változott az évek során?

Csirkés vagy marhás? Csípős vagy nem csípős? Igaz, csak ez a két íz van belőle, de ennyi is elég, hiszen egyiket sem lehet megunni.

Naponta láthatunk, nézhetünk, kereshetünk különféle videókat az interneten, amikben az szerepel, hogy mások hogyan csinálnak különféle marhaságokat. Mi ezeken pedig jókedvvel nevetünk. De miért?

Kijelenthetjük, hogy a szerdai a meglepetések estéje volt. Három különböző program szórakoztatott minket a naplementét követően.

Tegnap délután háromkor minden gyereket és csapatvezetőt a csapatpólójában a focipályára tessékeltek, egy hetesrúgó bajnokságra. Amikor már az emberek túlnyomó része ott volt, elkezdődött a játék.

Hajdanán derékig érő hajjal rendelkezett, majdnem Mr. PT lett, nekem pedig személyesen a főnököm; becenevén Borzas, anyakönyvezett nevén Balázs. Vele készítettem a következő interjút. Hogy miért? Mert én sem tudok róla annál többet, mint amit az előzőekben leírtam, és ki tudna többet, ha nem saját maga?

Sokan azt gondolják, hogy a zöld tábor olyan, mint az iskolában a környezetismeret-, biológia- vagy éppen a kémiaóra. Pedig nem. A zöld tábor sokkal izgalmasabb az iskolai óráknál!

Az esti programokról mindenkinek más a véleménye: vannak, akiknek nagyon tetszenek, vannak, akiknek nem annyira, és vannak olyanok is, akik cseppet sem kedvelik. Minden gyerek életében eljön egy olyan időszak, amikor nem felel meg neki semmi sem, és senki szavára nem hallgat, csak megy a saját feje után.

Tanulás pró és kontra. A cikk párját eggyel lejjebb olvashatjátok.

Évesz és Vani párban írtak a tanulásról: Évesz a tanulás mellett, Vani pedig azzal szemben foglalt állást. Cikkeikből kiderül, hogy elég-e az iskolába csak melegedni járni, vagy megéri a tanulásra áldozni minden délutánt. (Az „ellencikk” este 7-kor kerül fel az oldalra.)

Sajnos nemsokára vége a PT-nek és a nyárnak is, így újra kezdetét veszi az iskola. Tanulás, felelések, dolgozatok és a többi.

Külföldön nem beszélik a nyelvünket. Ilyen helyzetben is kénytelen vagy boldogulni. Hagyatkozhatsz másra, aki majd segít, de – ami valószínűbb – nem mindig lesz a Google fordítója a kezedben, sem önkéntes tolmácsod, így hát a saját lábadra kell állnod.

Mindennap láthatjuk a lány mókusainkat, kismókusainkat és büféseinket. Hol épp takarítás közben, hol fel-alá rohangálva vagy a moslékban kutyulva. De felmerül bennünk a kérdés: vajon hogy bírják? Mi a helyzet a szépítkezéssel?

Van itt olyan egyáltalán, aki még egyetlen délutáni programon sem vett részt? Ha igen, akkor gyorsan pótolja! Használjátok ki az egész napot! Csak jobb kint lenni az udvaron, és elfoglalni magadat valamivel, mint bent unatkozni a szobában, nem? De ez mindenkinek a maga dolga. Azért elmondom, hogy aki bent volt a házban, miről maradt le.

A kedd este folyamán a csapatok számára az elsődleges feladat a kvótaszerzés volt. Az „ötletgazdák” ismét nagyot alkottak.

Ha az embernek túl kevés pénze van, akkor többet akar, de ha túl sok pénze van, akkor folyton azon görcsöl, hogy el ne lopják. Eszerint van egy ideális pénzmennyiség?

AIESEC-esek a színfalak mögül. Nyugodtan oda lehet menni hozzájuk ötletekkel, hogy miket nézzenek meg Budapesten; a Szigetre már mennek.

Már nyomtatjuk és hajtogatjuk a negyedik turnus első számát, hamarosan megkapják a gyerekek. De megmutatjuk itt is. Az elmúlt 4 hét egyik legszenzációsabb címlapfotójával itt a 148. szám.

Zajlik az élet délutánonként a focipályán. A műfű körül tett körutam során szemügyre vett seggfélteke-rengető tomporon rúgások és előzményei által ráébredtem, hogy egy dolog elengedhetetlen a PT-s labdarúgáshoz: a nagy arc.

Ugyebár táborunkban választható téma a kreatív írás és az újságírás. Én mindkettőt kipróbáltam. Vajon melyik a jobb?

Mókusok mindenhol vannak. Láthatjuk őket a trambulinoknál, a sportpálya mellett, segédkeznek a feladatoknál, ha szükséges, és a külföldi táborozóknak elmagyarázzák, mit kell éppen tenni. 

Mint minden évben, idén is megörvendeztettük a táborlakókat egy irodalmi melléklettel. A kreatív írás szekció diákjai Maffal együtt most egy igazi kisregényt írtak!

Mindig megkérdezik tőlem: Hova mész továbbtanulni? Mit szeretnél dolgozni? Ezektől a kérdésektől kiráz a hideg. Biztos titeket is nyaggatnak ezekkel a kérdésekkel. Én mindig azt válaszolom, hogy nem tudom.

Minden embernek van családja, csak van, aki szerint tökéletes, van, aki szerint csak egy-két dologban kéne rajta változtatni és van, aki szerint pedig sok dologban. De hogy nekem milyen az ideális család? Elmondom.

Az én családom egy teljesen normális család. Van egy anyám, aki pszichológus, egy apám, aki pincér, egy nővérem, aki – orvosnak készülvén – elég sokat tud mindenből, egy félbátyám, aki informatikus, egy nagyapám, aki újságíró és nagyanyáim, akik otthon sertepertélnek és szeretik az unokáikat.

Én a családomat abba a csoportba sorolnám, ahol csak egy-két, amúgy fölösleges dolgot változtatnék meg. Inkább csak olyanokat, hogy jó lenne, ha azok a néha előforduló veszekedések nem lennének, lenne egy kistesóm, hogy ne én legyek a legkisebb a családban, vagy hogy helyet cserélhessek a nővéremmel, meg ehhez hasonlók. Talán az is jó lenne, ha a szüleim többet keresnének, mert akkor valamivel jobban kiélhetném a zene iránt táplált rajongásomat, de erre különben semmi szükségem sincs. Különben mi a fenét változtatnék rajta? Talán szeretném, ha a még ötéves koromban elhunyt dédi is élne. Persze azt, hogy egy családtagjuk újra velük legyen, sokan akarnák. De ettől eltekintve nem kell nekem se kisebb, se nagyobb család, sem kevésbé, sem jobban kereső (bár azt nem utasítanám vissza), sem semmilyen, ettől egy kicsit is más, mert nekem ez pontosan egy olyan család, amilyen egy hozzám hasonló gyereknek kellhet. És remélem, hogy más is így van a saját családjával.

Tornyossy Szabolcs

Magyarra fordítva ez az idézet annyit tesz: az okos az új szexi. Korunk egyik leggyakrabban elhangzó állítása. Legalábbis elég sokszor hallom. Elgondolkodtam rajta.

Vagy akár kérdezhetném úgy is: melyik csapatot szereted a legjobban? Hétfő délután minden újonc válaszolhatott erre a kérdésre, hiszen a program a csapatválasztás volt.

Gondolom, minden tanárnak, mókusnak és táborozónak nagy élmény volt a hétfő este. Nyolc csapat küzdött a győzelemért. Könnyítés volt, hogy hatnál kevesebb pontot semmiképpen nem osztott ki a zsűri.

Kételkedem, tehát vagyok – Descartes. Mindenki ismeri, mindenkinek a könyökén jön ki. De pontosan mit is jelent ez nekem?

Gondolom, sokan kíváncsiak olyan tanárokra vagy mókusokra, akiket a szokásosnál kevesebbet látunk. Vegyük például Mafot.

Ha valaki több hétre érkezik Kecskemétre, tudhatja, hogy a hétvége mindig egészen más mederben folyik, mint a hétköznapok. Sőt nem folyik, csordogál. Így hát fel kellett dobnunk valahogy.

Komoly versengés szemtanúi lehetünk. A kék sarokban a KecskeNEWSás, a piros sarokban az Iskolaújság. 

Tegnap este – az összes táborozó és táboroztató nagy örömére – megtanultuk az új tábortáncot, és jópofa ismerkedős játékokat játszottunk. Meglátásom szerint remek volt a hangulat, volt ott palacsinta, turmix és kajak, ordítás és nevetés.

A táborban a tanárokon és a mókusokon kívül talán a büféseknek van a legnehezebb munkájuk. Az ő feladatuk inkább lelkileg megterhelő, mint fizikailag. Hogy miért? Mert nehéz elviselni az időnként feldobott hülye kérdéseket. Arról kérdeztem Hajnit és Tibit, hogy ők mint vélekednek erről.

Vanessza tavaly járt a PT-ben először. Nem nagy meglepetés: vissza akart jönni. Küzdelmek, izgalom és happy end a hajtás után.

Mivel az újságírás és a rádiózás összehasonlításával nem tudtam mit kezdeni, egy sokkal testhezállóbb témával rukkoltam elő: csajozás a PT-ben...

Itt a negyedik turnus. Ez egyrészről jó, mivel a KN legénysége újabb tagokkal bővült, és egy jól működő gépezet legújabb alkatrészeivé válhatnak, másrészről pedig... hát, ez az utolsó turnus idén. Mindenesetre se megfogyva nem vagyunk, törve még annyira se, kínzó rabságról és könnyekről legutoljára a Himnuszban hallottunk, úgyhogy minden csupa-csupa móka és kacagás.

Öt év múlva már szeretnék valamit letenni az asztalra. Szeretnék felmutatni valamit, hogy „Igen, ez én voltam”. De mégis mi az, amit a legjobban akarok?

Az első ovimban nem voltak annyira barátnőim, de utána olyan dolog történt, amit soha nem fogok elfelejteni. Mivel ekkor új oviba mentem, szereznem kellett új barátnőket, de eleinte ez nem nagyon érdekelt. Azonban egyszer csak rájöttem, hogy valami nem ugyanaz, mint eddig. Barátokra bukkantam.

Sensei a karatemester. Sensei a sporttanár. Sensei, aki focizik, bringázik és még a netezésre is van ideje. Sensei az interjúalanyom…

Mindig is bajom volt a sporttal, bár csak annyi, hogy nem volt sok kedvem a nyári melegben futkorászni. De vannak, akiket ez nem zavar. Most róluk fogok írni.