Az első ovimban nem voltak annyira barátnőim, de utána olyan dolog történt, amit soha nem fogok elfelejteni. Mivel ekkor új oviba mentem, szereznem kellett új barátnőket, de eleinte ez nem nagyon érdekelt. Azonban egyszer csak rájöttem, hogy valami nem ugyanaz, mint eddig. Barátokra bukkantam.
Nyolc éve, 2004-ben váltottam, és ekkor ismertem meg a mostani legjobb barátnőmet: Kostyál Orsit, aki sajnos nincs itt a PT-ben. Persze akkoriban még úgy gondoltam – akárcsak mindenki más –, hogy nem fogjuk tudni ovi után tartani a kapcsolatot. De mégis sikerült. Annak ellenére, hogy nem jártunk utána egy suliba, és ezért csak hétvégén tudtunk találkozni, a barátságunk kitartó, bizalmas és elválaszthatatlan lett.
Három évvel az iskola kezdete után egy osztályba kerültem Mosnier Margóval, akivel szintén nagyon jóban lettünk és vagyunk most is. Szeptemberben lesz hat éve, hogy először találkoztunk. Ezért is jöttem el vele ide, a PT-be. Negyedikben lett még egy nagyon jó barátnőm, Bajomi Dóri, vele három év is elég volt, hogy jól megismerjük egymást. Orsi, Margó, Dóri és én mind rajongunk a lovakért, a lovaglásért. Orsival négy éve minden hétvégén kijárunk ügetni.
Az a legfontosabb, hogy nagyon tartós a barátságunk, elszakíthatatlanok vagyunk, és remélem, hogy ez örökké így marad.
Osete Júlia
