Kételkedem, tehát vagyok – Descartes. Mindenki ismeri, mindenkinek a könyökén jön ki. De pontosan mit is jelent ez nekem?
Ő kételkedett a többiek és a saját létezésében, de mivel gondolkozott, lennie kellett. Ezzel bizonyította a saját és Isten létét is, ugyanis őt Isten teremtette. A fenti frázist azóta rengeteg mindenre rámondjuk, eredeti jelentésétől/fordításától akár egészen eltérő kontextusban is. Még vicc is született: „Cogito ergo sum – mondta a rendőr, és eltűnt.” Itt a gondolkodom, tehát vagyok jelentést használják.
Az embernek jó esetben van egy kis hangocska a fejében, és ezen a hangon elmélkedik. Nekem is van. Ha egyedül vagyok, gondolkozom. Néha előjönnek olyan emlékképek, amiket nem szeretnék még egyszer látni, ilyenkor maximális hangerőre tekerem a zenét, vagy sürgősen keresek valakit, aki beszél hozzám. Szerintem mindenkivel megesett már valami, aminek az emlékét a tudatának a legmélyebb kis bugyrába próbálja elrejteni. De ezek ellen semmit se lehet tenni, nem tudjuk odaláncolni vagy bezárni, néha feltörnek, és akkor nincs menekvés.
Ugyanez a helyzet a jó gondolatokkal. Megyek haza a HÉV-en egy elképesztően jó nap után, és ha valakivel összetalálkozik a tekintetem, akaratlanul is elmosolyodom. Ilyenkor általában hülyének néznek, de ez engem egyáltalán nem érdekel, mert boldog vagyok!
A legjobb időszak a gondolkodásra az elalvás előtti félálom. Ilyenkor nagy filozófusnak érzem magam, és ha van valaki a közelemben, elszórakoztatom őt az elmém furcsábbnál furcsább termékeivel. Ilyenkor dimenzióktól kezdve mindenről szó van.
László Lívia
