Eldönteni valamit rövid idő alatt, aminek a végkimenetele számunkra ismeretlen, nem könnyű. Riport egy elképzelt telefonhívásról. 
Késő este otthon voltam, amikor megcsörrent a telefon. Egy ügynök barátom hívott, hogy felkértek New Yorkba 6 hónapra dolgozni. Van 24 óra gondolkodási időm: igen vagy nem? Ennyi, és már le is tette.
Vegyes érzelmek kavarognak bennem. Nem vihetek magammal senkit a munkám miatt. A barátomat és az egész családomat itt kéne hagynom. Egy órán keresztül sétálgattam fel és alá a szobámban, ezeken a kérdéseken töprengve: Mi van akkor, ha nem válik be? Ha kudarc és csalódás lesz az egész? Vagy épp az, hogy nem akarok visszajönni?
Fel kéne hívni a barátomat és kikérni a véleményét... Nem! Ezt egyedül kell megoldanom. Ez a lehetőség lehet, hogy az életemet fogja megváltoztatni, vagy épp tönkre tenni...
Egész este alig aludtam, csak a felkérésen tépelődtem. Van még 3 órám eldönteni és elindulni a repülőtér felé, vagy elutasítani és megbánni, hogy nem éltem a lehetőséggel. Odarohantam a szekrényemhez, elővettem a legnagyobb bőröndjeimet és elkezdtem mindent beleszórni. Szóljak bárkinek is bármit? Lehet, hogy megpróbálnának marasztalni. Tárcsáztam a barátom számát és megmondtam neki, hogy elvállalom. Úton a reptér felé, háromszor állítottam meg a taxist, hogy forduljon vissza. Végül könnyes szemmel néztem a belépőkártyámra, majd odaadtam a hölgynek, és felszálltam a gépre. Szó nélkül hagyok itt mindenkit, akik fontosak számomra.
Két évvel később még mindig kint, New Yorkban. Egy cseppet sem bántam meg, hogy elfogadtam ezt a lehetőséget. Aggodalmakkal indultam neki ennek az útnak, de be kell látnom, hogy tévedtem. Megváltozott az életem. Nagyon sok lehetőségem lett idekint a munkában, sok új barátot szereztem és új kultúrákat ismertem meg. A rossz dolgokra már nem is emlékszem.
Németi Liza
