Kitartás és céltudat vagy a szerencse teremti meg a lehetőségeket? Mind a három összetevő elengedhetetlen.
Már te is érezted, hogy valami pont úgy alakult?
Egy gyengébb pillanatomban beleolvasva egy magazin hátuljába a horoszkópomat pillantom meg. Lopva belenézve a következőt olvasom: „Nagy lehetőség várhat rád a közeljövőben, de figyelj oda, nehogy elmenj mellette”. Hm. Elgondolkodom.
„Ennek így kellett lennie... Semmit nem változtatnék meg utólag” - csak párat ragadtam ki a tipikus és naiv gondolataimból. Mielőtt viszont végtelen nyugalom töltene el abban a tudatban, hogy minden jól történt, belém hasít, hogy ez csak véletlenül alakult így. Ha a véletlenek ilyen jól tudnak elsülni, legközelebb is belevethetem magam az események sodrásába?
A lehetőség választás
Ahogy egyre idősebb vagyok, egyre önállóbban hozhatok döntéseket. Szabadabb vagyok, és tudom, a felelősség is nagyobb. Észrevétlenül folyamatosan döntéseket hozunk, mérlegelünk, sőt, új lehetséges irányokat keresünk. Nem hagyatkozhatunk csak a bennünk kavargó érzésekre, hanem ésszerű indoklást kell adnunk a külvilágnak választásunkról. Léteznek racionális, vagyis nem az érzelmekre, hanem tényekre alapuló döntések?
Kibontakozás és korlátok
Egy szabad szellemű művész szemében egy fehér lap végtelen mennyiségű lehetőséget ébreszthet. A rajzórán ülő diák szemszögéből egy fehér lap tele lehet elvárásokkal. A két szélsőséges példa mellett egy lehetőség bizonyos keretek között kapaszkodót adhat.
Kecskenyúzóként első feladatom az volt, hogy írjak magamról. Nem találtam egy kiindulópontot, ahonnan neki tudtam volna kezdeni az írásnak. A témán belül magamnak kellett megtalálni a képzeletbeli segédpontokat, ahonnan aztán elkezdhettem tovább gondolkodni. Nem bízhattam magam a véletlenekre.
Magunknak beszűkíteni a lehetőségeinket a könnyebb döntés érdekében, azzal az indokkal, hogy nincs több választásunk, nem más, mint önbecsapás. Ellenszer? Van. Nyitottság.
Pécsi Zsuzsi
