Már sötétedni kezdett, amikor a gyerekek elkezdték megrohamozni a Hangárt és környékét. Az elején még csak a posta és a masszázs volt nyitva, aztán lassan a többi hely is tárt karokkal várta az ügyfeleket. Elindult a Szolgáltatóház.
A legnépszerűbb hely egyértelműen a barátság- és a házasságkötő stand volt. Hát persze. Fokozta a hangulatot, hogy énekelni is lehetett, hogy aztán rajtunk röhögjön az egész tábor. Az itt keletkezett adrenalint csökkentette a relaxációs részleg. Közvetlenül mellette pedig lehetett rapid randizni, mondjuk a házasságosdi ezt eléggé kiütötte.
A jósnő – nem akarok nevet írni, mert meg kell őriznie az inkognitóját! – egy forgó gömb előtt hadonászva beszélt a sorsunkról, elég nagy sikerrel, volt, aki nem is jósoltatott, csak hallgatta őt. A bűneinket, amiket – ki tudja, miért – csak egy velünk azonos nemű mókus érthetett meg, a gyóntatószékben mondhattuk el, a Hangár hátuljában, egy sötét sarokban.
A tábor végére mínuszba fordult diákok örömére lehetett málnaszörpöt, Stücki Mixet és Nestea-t kapni a büfé közelében (aztán mindenhol otthagyni a bögréket). Aki elég komolynak érezte önmagát, és a helyzetet, csillámtetkót is rakathatott magára. Kell az érzés. (Meg se kéne szólalnom indiánnal a karomon.)
Azok az emberek, akik elég fittnek érezték magukat, elmentek a zöld épületbe, egy srác előadására, aki autóstoppal járja a világot, fényképez, kipróbál mindent, amit lehet, és élményt gyűjt; aztán előadja és leírja mindezt a blogjába. Hihetetlen, hogy valaki így tud élni - és ebben most nincs semmi szarkazmus.
A program lezárultával, amikor már mindenki a szobájába ért, el lehetett olvasni a postán feladott leveleket, amik kisebb-nagyobb meglepetést és örömöt okoztak.
Mindenki élvezte a helyzetet, az arcokon láttam a kiszolgálással és a körülugrálással járó boldogságot, a szemek csillogtak a sírástól, az oda locsolt víztől, a fénytől, és minden egyébtől, ami csak szebbé tehette az estét.
Az egész nagyon izgalmas volt, a végére gazdagabbak lettünk pár házastárssal, baráttal és színes körmökkel. Imádtam.
