Tökéletes esti program nincs. És ez nem is baj.
Az esti csapatjátékokról mindig megvan a véleményem: rossz is és jó is. Ilyenkor meg szokták kérdezni, hogy „melyiket mondjam először”, szóval úgy döntöttem, kezdem a rosszal. A fő problémám az, hogy rövid. Tudom, hogy ki kell magunkat aludni, de lássuk be… Sose jön össze! Bár ebbe nem akarok belefolyni, nyilván okkal tart addig, ameddig.
A másik nagyobb észrevételem az, hogy nincs több, nagyobb észrevételem, maximum kisebb: például az, hogy a fotósok sunyi módon mindenhol ott vannak (de szeressük őket amúgy)!
Viszont jobban belegondolva, az ilyen programok a nap fénypontjai, legalábbis sokaknak… És ez nem hiába van így. Este van, érzés van, izgulás van, csak ingyen kaja kéne, de más tényleg nem.
Aztán még legyen szó a tábortáncról is, ami annyira fontos rész az egészben, mint a „mindenki menjen a focipályára!” ordibálás. Témához illő, vicces, és szerintem ez a lényeg, mert mondhatnám a tánctudást… De én inkább nem mondom. Mert az tényleg nem számít.
Az egésznek van egy tök jó hangulata, ami az én szememben többet ér, mint a hangosítás, a fények, vagy a néha felcsendülő zene, ami a diákoknak van, hogy nem tetszik.
Mert az egész jó, úgy ahogy van, és most kezdhetném felsorolni, mit változtassanak rajta – mert kritikát írok – de nem teszem, egyrészt azért nem, mert nem tartom magam olyannak, aki beleszólhat ilyen dolgokba; másrészt azért nem, mert vannak dolgok, amik a hibáival többek.
Mint a PT-s esti program is. Nem kell piszkálni, jó ez így.
Munár Anita