Mindig megkérdezik tőlem: Hova mész továbbtanulni? Mit szeretnél dolgozni? Ezektől a kérdésektől kiráz a hideg. Biztos titeket is nyaggatnak ezekkel a kérdésekkel. Én mindig azt válaszolom, hogy nem tudom.
Tudom, hogy miket képzelek el a jövőben, vannak terveim, mint mindenki másnak. Most megyek nyolcadikba, és el kéne döntenem, hol tanuljak tovább. Szakmát válasszak vagy gimibe menjek? Az egyik családom azt mondja, gimibe; a másik, hogy szakmát tanulni. Hagyjatok már békén! De most komolyan. Tudom, hogy jót akarnak, de akkor is.
Én azt tudom, hogy olyan munkahelyen szeretnék dolgozni, amit jól megfizetnek. Ne kelljen számolgatnom a számlákat, és rettegni, hogy nem lesz pénz rá. Esetleg kölcsön kérni mástól. Olyan helyen szeretnék dolgozni, ahol reggel nem arra gondolok: Jaj, ne, már megint be kell mennem dolgozni! És nem akarom nézni az órát, és azt gondolni: csak legyen már vége ennek a napnak! Azt sem bírnám ki, ha egész nap ülnék egy szürke lukban a számítógépemmel. Több okból nem tudom, mit szeretnék melózni. Az egyik, hogy nem tudom, mire vagyok képes; a másik, hogy 10 év múlva teljesen más világ lesz, tuti nem olyan, mint most.
Ki szeretném próbálni, milyen lehet külföldön dolgozni. Egy másik világban, ahol az emberek nem az anyanyelvemen beszélnek. Sok embernek kikértem a véleményét, hogy mi legyen a jövőmmel. Sokan mondták, hogy menjek szállodába, volt, aki azt mondta: dolgozzak hajón vagy étteremben. És még mindig nincs konkrét elképzelésem, mi legyek. De az igazi célom az, hogy boldog legyek.
Gahó Vanessza
