Mindennap láthatjuk a lány mókusainkat, kismókusainkat és büféseinket. Hol épp takarítás közben, hol fel-alá rohangálva vagy a moslékban kutyulva. De felmerül bennünk a kérdés: vajon hogy bírják? Mi a helyzet a szépítkezéssel?
Tegnap délután körsétát tettem a táborban, hogy választ kapjak. Orsit épp asztaltakarítás közben zavartam meg. Föltettem neki roppant egyszerű kérdéseimet: Jut időd a sok munka mellett a szépítkezésre? Hiányzik a mindennapos arcmázolás? Orsi azt mondta, hogy nem igazán hiányzik neki, főleg mert nyáron úgyis elmosódik. 16 óra munka mellett ideje sem jut rá.
Fannit fagylaltevés közben kaptam el. Neki is feltettem a kérdést. Azt felelte, hogy hiányzik neki a sminkelés. Itt, a táborban nem nagyon jut rá ideje, csak legfeljebb 2 perc. Otthon sem szokott sokat sminkelni, csak szépen, precízen, de itt nincs erre idő.
Akadtak ám olyanok is, akiknek a sminkelés az alapozóig terjed, például Rebka és Eszti, a kismókusaink. A következő választ Vikitől kaptam, akinek kevés ideje marad a sminkelésre. Ha már – ahogy ő fogalmazott – „nagyon durván érzi magát”, akkor korábban fölkel, hogy kifesse magát. Nagyon hiányzik neki a mindennapos pingálás.
Hanna, a büfésünk volt a következő. Az utolsó hétig mindennap sminkelte magát, de elfáradt, már nem kel föl korábban. Baromira hiányzik neki a sminkelés, mert „trógernek” érzi magát nélküle. A táskájában van egy dugi készlet, hogy ha jut rá idő, kiszökjön a mosdóba sminkelni. Andi és Emő, akik szintén büfések, 30 perccel előbb fölkelnek, hogy felfessék szokásos maszkjukat.
A munka valóban sok. A szépítkezésre nem marad elég idő, de így is szépek vagytok. Ez nektek szól, lányok: Gratulálok!
Lederer Lia
