Arra kértük a srácokat, írjanak a felnőtté válásról. A feladatot már-már túlteljesítették, néhányan közülük a cikkírás közben mintha kicsit felnőtté váltak volna...
"Addig akarunk megfelelni mindenki másnak körülöttünk, amíg el nem felejtjük, mit akartunk elérni kizárólag magunk miatt. Mennyire fáj, amikor beszólnak, megaláznak?
Olyankor mennyire tud hiányozni a heg a térdeden, ami miatt akkoriban sírtál. Az a nyers őszinteség, amikor nem hazudtál, csak azért, mert úgy érezted, hogy azzal jót teszel. Minden fekete-fehér volt, tudtad, hogy kit szeretsz, és kit nem. Most már az számít értéknek, ha valójában megismersz valakit. Már nem látod, amit gyermekszemmel láttál, hogy mi a jó, és mi a rossz. Csak azt látod, amit ők láttatni akarnak veled. Hol vannak az üres órák, amikor mindenben találtál valami mókásat?"
A Kecskenewsás legújabb számának cikkeit a felnőtté válás témája köré csoportosítottuk. A hét második lapját - mely a 9. év 158. száma - tegnap este adtuk ki.
