A tábor 1990-ben kezdődött. Én 3 éve járok a PEOPLE TEAM-be. Mindamellett sok olyan ismerősöm van itt, aki már a 7-8. évét tölti itt nyaranta. Igazából 4 éve voltam legelőször, és az utána következőt hagytam ki egy angliai utazás miatt. Legelső táborom alkalmával 13 éves voltam. Akkor még nagyon máshogy volt minden. Akkor még kevesebb szekció is volt, ha jól emlékszem. Én a 2 hét színészetet választottam. Nagyon jól éreztem magam, de egy kisebbfajta betegség miatt haza kellett jönnöm az első hét végén. Na mindegy, nem is ez a lényeg.
Akkor még a fiúk és a lányok egy házban voltak, persze külön emeleteken. Habár mindenki tudta, hogy tiltott gyümölcs, mégis a fiúkhoz való éjjeli átjárkálás volt a legviccesebb. Persze mindig elkaptak minkét, és aztán mosogathattunk másnap. De ez minket nem zavart. Azt is jó szórakozásnak találtuk.
Arról a táborról maradtak meg a legjobb emlékek. A legjobb a társaság volt. Legalábbis nekem.
A kaja, nem emlékszem, mennyiben tért el a mostanitól. Lényegtelen, hiszen mindig is nagyon finomakat ettünk. A szombati nap fénypontja a mekis kaja, különösen emlékezetes volt.
A tavalyi tábor is nagyon jó volt. De teljesen más. 1 hét médiára jöttem. Már nem azok az emberek jöttek, akikkel olykor jóban voltam, de ez nem zavart, jöttek újak. Sok külföldi diák is jött, velük angolul kommunikálva jó kapcsolatot építettünk ki.
Akkor voltam először strandon. Mármint tábori keretek között. Az is igazán jó élmény volt, különösen azért mert nagyon meleg volt.
Akkor már a fiúk és a lányok külön házban voltak, így nem volt lehetőségünk az átlógásra.
A legrosszabb rész a hétvégi búcsúzkodás volt. Az újonnan szerzett barátaimtól és a mókusoktól egyaránt. Búcsúpuszik, búcsúölelések, integetések.
És a reménykedés, hogy találkozunk jövőre.
Seregi Nelli
