Amikor ezt a kijelentést hallom, természetesen nagyon örülök. Szerintem is jó fej az apukám, még ha esetleg elfogult is vagyok. Felismerem a vaskalapos szülőket, mit szépítsek, szerencsém van. Nem egy őskorból itt maradt, vasvillával fenyegetőző apucit kaptam a „sorstól”.
A tábori szlengnek van egy része, amit senki, de egy olyan is, amit mindenki használ. A szleng meghatározása tulajdonképpen ennyi: csoportnyelv, amely azonos érdeklődésű emberek között alakul ki.
Jönnek az íjászok, lőjünk pár vadat, mint egy jó kis csapat! Aztán jöhet a zene, a délután bulisabb része!
Hagyomány a táborban a vetélkedős est. Ilyenkor a gyerekek összegyűlnek, hogy kicsiny fejüket összedugva lesöpörjék a színről az ellenséges seregeket. Különösen izgalmas, hogy ezen az estén az utolsókból is elsők lehettek.
A kreatív irodalmasoknak különleges vendégük volt, Vörös István. Megkértem, hogy egy szóval jellemezze magát: „ember”. Nem kell magyarázni, mindent elárul.
Mi kérdeztünk, ti válaszoltatok. A hivatalos hangosító, Réti Marci zenéjét bírjátok jobban, a raktáros-főfőmókus Macsekét vagy a fotós-gerillazenész Barniét? Eredmények a hajtás után!
Gép bekapcs. Betölt a Facebook. Bejelentkezek, és máris egy új világba csöppenek. Megosztások, lájkok, bökdösődések, szívecskék hadserege. De mennyi ebből a valóság?
Szerda este Galántai Zoltán látogatott el közénk, és az esti program után egy igen érdekes előadást hallgathattak végig az érdeklődők. Galántai Zoltán tudomány- és technikatörténész, jövőkutató, író. Különösen izgalmasnak találja egy légy röptét – a mi focizó robotjainkhoz képest ugyanis egy légy navigációja iszonyúan fejlett.
Első lépésként a cikkem megírásához megnéztem, hogy a Google szerint mi a siker titka. Egyből kijött minimum 10 oldal, olyan címekkel, hogy „A biztos siker 7 titka” valamint „21 tipp, hogy valóban sikeres legyél”. Mindegyik oldal azt akarja elhitetni velünk, hogy ők biztosan tudják, mit kell tenned ahhoz, hogy sikereket érj el. De ez valóban így lenne?
Hogy használjuk ki, ha egy táborban a táboroztatók figyelmetlenek, annyira, hogy át tudunk lopózni az egyik házból a másikba? Nekünk sikerült! Egy kis segítséggel ugyan, de azért megtettük. Katt a továbbra!
Aranyosak, de figyelmetlenek...
Mivel ez egy gyerektábor, sok a gyerek és sok a kérdés. Nagy részük haszontalan, és néha egészen kicsit idegesítő is. A lent leírtak közül párat én is kipróbáltam már.
A tegnap esti programokat remélhetőleg mindenki élvezte. Mindenkinek (ezáltal nekem is) biztosan megvan a saját véleménye arról, hogy mi volt a jó és a rossz. Én ezt le is írom most nektek.
Biztosan ismeritek Szirmai Gergőt. A Youtube-ról, a Hangárból, a médiateremből. Volt, hogy egy hétig csak westerneket nézett, torrentezni szerinte bűn, szabadidejében pedig egy „szörnyet” gondoz. Videóblogja egy egyszerű kis hóbortnak indult, mára már sokan épp emiatt ismerik. De hogy csöppent ide, Kecskemétre?
Ater az a jópofa táborvezető, aki megveszi a játékokat, és teljes mértékben a gyerekek rendelkezésére bocsátja őket. A táborozók kedvük szerint használhatnak mindent egészen addig, amíg sérülés nem történik.
Ingoványos talajra téved, aki a mókusszerződés dzsungelén próbál átvágni. Könnyű eltévedni a betűrengetegben. Amikor ez a 20 oldalas rettenet a kezembe került, felmerült bennem a kérdés: itt vannak ezek nem is tudom hányan, de vajon tudják-e, hogy mit írtak alá valójában?
A világon nagyjából kétszáz ország van, és közel 6000 élő nyelvet ismerünk. Törvényszerű, hogy bizonyos emberek többnyelvűek – már születésüktől fogva. Milyen, ha valakinek több anyanyelven kell beszélnie otthon? Egyáltalán: hogy lehet az, hogy apáik nem is itt születtek, nem is itt éltek húsz, vagy akár harminc évig, de most mégis itt vannak? Margot és Julcsi pontosan tudja.
Megjelent az első, a főszerkesztő felsóhajt, soha ilyen hamar még nem nyomtunk ki 120 lapot. Még csak annyit: a csapat szenzációs, élmény velük a munka.
Igyekszem nem száraz, sablonos tudósítást írni a tegnap esti Szolgáltatóházról, ezért főképpen a saját élményeimről fogok nektek beszámolni a tegnap estével kapcsolatban.
Sport, pihenés, emberek, kütyüzés, társasozás. Ezen a délutánon nem volt kötött programunk, mégis mindenki megtalálta a helyét.
Természetesen a tábor filmes szekciója sem pihen, a PT-s álomgyár ontja magából a jobbnál jobb rövidfilmeket. Tessék csekkolni! Videók a hajtás után.
A tegnap esti programokat minden bizonnyal mindenki élvezte. Én azért leosztályzom.
Itt a nyár, szürcsölöd a limonádét, a fagyis bácsi méri a fagyit, pezsegnek a hormonok. Otthon is, itt is. Új közeg, új emberek, új lehetőségek tárháza. PEOPLE TEAM, avagy a nagy nyári szerelmek…
Hétfő délután a Circus Fabricius társulata szórakoztatta a gyereksereget. A majdnem klasszikus családi felállás (papa, mama, gyerekek – csak papa nélkül) nyaktörő mutatványai és rendhagyó zenei produkciója bár hagyott némi kívánnivalót maga után, az összhatás kiváló volt – egyedül a porondmester görbe orrán egyensúlyozandó kanál mélyrepülése törte meg az előadás ívét.
Ha itt voltatok az előző turnusok valamelyikében, láthattátok a táncosok és tánctanárok elképesztő produkcióját. Vera már második éve tanít táncot a PEOPLE TEAM köreiben. Vele ültem le beszélgetni.
Atis, a tábor férfi tánctanára semmiképpen sem egy hétköznapi ember. Amellett, hogy fantasztikus táncos, rendkívül sokoldalú és kedves is. Újságunk vele készített interjút.
Vajon milyen lehet úgy nézni a többi emberre, hogy tudod: okosabb vagy náluk? Felsőbbrendűnek érzed magad, vagy inkább szociálisan kitaszítottnak?
Amikor már a szakállas nő szakálla is komolyan vehetetlen, és a porondmester hasra esik a cipőjében, tudjuk, hogy valami nincs rendben.
Érezted már magad iszonyú jól ijesztő körülmények között? Olyan körülmények között, amik hasonlóak egy hirtelen bekövetkező természeti katasztrófa okozta fejvesztett meneküléshez?
Fotózással kezdtük az első újságírásórát – tavaly is így volt, pedig akkor nem is ide jelentkeztem. Mi változott tavaly óta, mit tanultam akkor, és mit várok az idei évtől?
Az angol nyelvet mindenki ismerheti, de elég kevesen beszélik csak profin. Ez furcsa lehet, ha belegondolunk, mennyien is tanuljuk. Ez két kérdést vet fel: hogy tudnánk rendesen megtanulni angolul és mire használhatnánk nyelvtudásunkat?
Nem tudom, hogy ti mit éreztetek először, amikor a táborba jöttetek, de szerintem valami olyasmit, mint amit én. Csak talán nem teljesen ezzel kapcsolatban.
Elérkezett a nyolc óra, és tudjuk mit jelent ez: esti programot. Miután mindenki megette a rántott husit, és kukoricát is kapott, kezdődhetett a móka.
Semmi klisé. Tény. Megkérdőjelezhetetlen, és mint olyat, nem is akarnám megkérdőjelezni. De ám legyen: vegyük az ellenkezőjét. Nézzük csak az indirekt bizonyítást: a látszat sosem csal.
A fenti idézet a tábor szlogenje, és nekem idén nem egyszer feltett kérdés. Van egy két és fél évvel idősebb testvérem, barna hajjal és zöld szemmel. A vele való kapcsolatunkat fogom taglalni ebben a cikkben, amit mellesleg ő is megír.
Ismerős az az érzés, hogy nagy csönd van, egyszer csak megkordul a hasad és mindenki téged bámul? Velem volt ilyen. Suliban az utolsó órán szokott ilyen történni. Nem eszem előtte, mert akkor nem tudnék ebédelni, de így meg korog a hasam. Tragédia.
Kezdhetném egy olyan közhellyel, mint „semmi nem tart örökké, minden jónak vége szakad egyszer”, de nem kezdem. Nem vigasztal.
Nagyon fura, hogy a húgom (Csilla: gondolom, nem kell bemutatnom, előző héten is az újságírócsapatot boldogította) itt van velem a táborban. Alapjában véve egyáltalán nem fura, hiszen még egy jó testvérpárhoz képest is sokat vagyunk együtt. Ennek nemcsak a közös barátok, a közös iskola, hanem a közös érdeklődés is az oka. Nagyon sok mindenben hasonlítunk.
Összeállt az újságíró szekció harmadik turnusa. Csak a névsor változik, a minőség marad a megszokott magas szinten. Az alábbiakban régi-új szerkesztőségi tagjaink bemutatkozását olvashatjátok.
Már nagyban rakjuk össze, hogy mivel lepjük meg a harmadik szerkesztőség tagjait, de ne feledkezzünk meg a szombaton kiadott 143. számról, mely a múlt heti brancs harmadik magazinja. Megint 16 oldal, megint nagyszerű cikkekkel. Ezzel búcsúzik a második turnus, elöljáróban annyit elárulunk, nem számítunk könnyű hétre: az új szerkesztőség csak lányokból áll, a tanárok férfiak. Vért fogunk izzadni?
Nagyon várjuk már a holnapot, reggel 8.30-kor stábfotózással kezdetét veszi a munka.
Nagyon szoros volt a döntő, és látszik, hogy sok embert megmozgatott a kérdés: kik legyenek a 2012. év 2. turnusának arcai? Összesen 235 szavazat érkezett a KN online felületén a jelöltekre: a verseny kifejezetten szoros volt. A lányok Ancsa, Andi és Fanni, a férfiaknál pedig Ater, Borzas és Zsibi küzdöttek a megtisztelő címért. A hajtás után az eredmény.
Az ifjú újságírók ezen a héten is terveztek kérdőíveket. A hajtás után a legjobban sikerültek közül választottunk ki kettőt: töltsétek ki, mondjátok meg a véleményetek, mi meg megváltoztatjuk a tábort. Csak rajtatok múlik!
Mindenki tisztában van azzal, hogy szerdán elmaradt a betervezett vacsoránk. De miért is történt ez? Utánajártam, és Ater elmesélte, hogy mi történt, és hogyan is oldották meg a problémát.
Kecskemétre erre pár hétre fesztivál költözött. A zsúfolásig telt város csak arra várt, hogy idén is megismerhesse az Európai Unió kultúráit.
Interjú Maffal, a fiatal szerkesztővel. Profi, lelkes, és reggelenként egy kicsit fáradt.
A délutáni sportbemutató után az újabb program az esti, jól kitalált vetélkedő volt. Az est moderátorai az Animal Cannibals zenekar tagjai voltak, akik humorérzékükkel és nosztalgikus beszédükkel köszöntötték a nehezen beinduló közönséget.
„Szia, bocs, ismered a PEOPLE TEAM gyermektábort?”– ezzel a kérdéssel sétáltunk oda az emberekhez Kecskeméten, hogy felmérést készítsünk. Megdöbbentő válaszokat kaptunk.
Véleményem szerint a jó újságíró színész is egyben, aki képes eljátszani, amit a helyzet megkíván, hogy elérje, amit akar. Amikor csütörtökön bementünk Kecskemétre, azt a feladatot kaptam Borzastól, hogy kéregessek. Tudósítás szomorú helyzetemről.
Ki tudja, hogyan néz ki a kecskeméti szökőkút? Vajon miért olyan furcsa a vize? És vajon mi lehet a titka? Minden kérdésre választ kapsz, ha elolvasod a cikket.
Sokan irigylik a mókusokat, hogy nekik nem mondják meg, mikor mit kell csinálniuk, hova kell menniük, nem vonatkozik rájuk az ébresztő, és összességében nincs kötelezettségük, csak szórakoznak.
Mindig izgalmas, ha új tanár vagy mókus kerül a táboroztatók közé. Ati az egyik új sporttanárt, Márkot faggatta: Kicsoda is ő? Miért jött ide? Meddig marad? Fogadjátok szeretettel!
A csütörtök esti Mr. & Mrs. Malájka-választás előtt beszélgettem az Animal Cannibals tagjaival, Qkával és Ricsipível. Nem is gondoltam, hogy ennyire jó fejek. Pedig azok.
Amióta átálltunk a nagy alakú magazinra, először adtunk ki 16 oldalas lapot. Ez persze azt is jelenti, hogy a nyomtató minden eddiginél nagyobb kihívással nézett szembe, természetesen ez nem is tetszett neki. Azonnal felmondta a szolgálatot, dacosan ellenállt minden könyörgésnek, és akkor sem állt munkába, mikor a szép szó helyét kezdték átvenni az indulatok... Persze a csapat nem arról ismert, hogy ilyenkor magába roskadva nyugtázza: csúszik a lap kiadása. A hátoldalon július 12. szerepelt, ez pedig mindennél fontosabb: a magazint ki kell adni.
Hát kiadtuk.
Média, azon belül pedig a filmezés. Legtöbben csupán péntek este szembesülnek a filmesek egész heti munkájával. Van úgy, hogy egy-egy értékelhető perc felvétele is órákba telik. Horváth Dávid, a filmes szekció atyja mesélt nekem magáról és a filmes szekcióról.
A KÉPREHINT csapata másfél hetet dolgozott szinte titokban, a tábor színészgárdájával tulajdonképpen csak az étkezéseknél találkozhattunk, ahogy korábbi cikkünkben írtuk: a KÉPREHINT tábor a táborban. Szerda este azonban eljött a premier pillanata. Vajon a színészek világvégi előadása tényleg a világvégét okozta?
Bármikor táncra perdül, bármikor kész arra, hogy mosolyt csaljon az arcodra, bármikor képes 5 perc alatt összedobni egy kisebb koreográfiát, ha a csapatversenyben a srácainak táncolniuk kell. Jön, megy, tanít, lát, érez, éreztet, lüktet. Ő Madeleine Kohl. Azaz Meggylány.
Biztos nektek is eszetekbe jutott már, hogyan lehetne kaját kicsempészni a kajaügyeleten keresztül, sőt esetleg már ki is próbáltátok. Most meg biztos azt várjátok, hogy leírjam, hogy nekem ez az első kísérlettől kezdve milyen jól ment, de nem fogom...
A szerda esti program teljesen eltért az eddigiektől, hiszen itt a csapatok egymás ellen küzdöttek. Minden a terv szerint haladt: tábortánc, versenyek, kidobós, tábortánc, TV-maci… De kezdjük elölről.
A szerda délutáni program Csavard be, mint Beckham! címen futott, és bár a helyes világsztárt nélkülöznünk kellett, voltak elég ügyes helyi játékosok. Láthattunk hatalmas vetődéseket, cseles gólokat, kihagyott helyzeteket. A forróságot pedig tovább növelte a hajrálányok rövid nadrágja.
A filmezés közel sem hasonlít az újságíráshoz. Ezt a világot mutatom be a filmes szekció egyik diákjával, Jon Mattheisennel való társalgáson keresztül.
Nagyon sokszor gondolják a diákok: „Bárcsak tökéletes tanárom lenne!” Ilyenkor mire is gondolnak? Hogyan is képzelik el azt a bizonyos „tökéletest”? Mindenki számára mást jelent ez a fogalom.
Vajon ki lehet Szuperanya? És ki lehet Szuperapa? Lehet valahogy jobb a PEOPLE TEAM? Vajon ki a tökéletes anya? Kivel szoktak harcolni a saját szüleink? És mit csinálhatnak a szülők, amíg a gyerekek táborban vannak? Ha elolvasod ezt a cikket, minden kérdésre választ kapsz.
A PEOPLE TEAM nagy kihívás elé állította a gyerekeket: Egy (vagy több) hétre meg kellett válniuk a szüleiktől.
Mindenki ismeri őket, és mindenki elvárja segítségüket. De mit is csinálnak ők pontosan? Miből áll a mentősök egy napja? Klári doki a PT-n kívüli hivatásáról mesélt nekem. 
A 7. évfolyam 141. számát már tegnap a reggeli mellett olvasgathatták a táborlakók. 12 ropogós oldal, a második hétre összeálló szerkesztőség első két napi terméséből válogatva állítottuk össze a magazint. Tartjuk magunkat az eddigi menetrendhez, és a héten még további két megjelenést tervezünk.
Lezajlott a Miss és Mr. PT-választás első fordulója: mind az online felületre, mind a KecskePlazma elé kihelyezett dobozba rengeteg szavazat érkezett. Bár tudomásunkra jutott, hogy többen megpróbálták megvásárolni a gyerekek szavazatait, de szerencsére a srácok nem befolyásolhatóak. Hajtás után a három legtöbb szavazatot kapott lány- és fiú versenyző nevét olvashatjátok.
Színészek. Akiknek a próba a szórakozás, és ha nem dolgoznak, akkor is együtt vannak. Lelkesek, és néha egy kicsit fáradtak, de ez nem igazán zavarja őket.
Gyakran hallom, hogy a színészet egy külön tábor a PT-n belül, és hogy ők mennyire beképzeltek. Szeretek mindennek magam utánajárni, így nagyon örültem, amikor Zsibi engem kért fel a feladatra, hogy beszélgessek a színészekkel. Beigazolódott a sejtésem, hogy a sztereotípiáknak nincs semmi alapjuk.
Itt az ideje, hogy a kézilabdás téma ellen induljak betűhadseregemmel.
„…ha kreatívak vagyunk, akkor ti is azok lesztek” – hangzott el Zsibi szájából. Teljesen egyetértek vele.
Muhr Anita: Egy dallam című kisfilmjéről a tizenegy éves Bálint írta meg élete első filmkritikáját. Mit mondanak a névjegyfilmek egy külső szemlélőnek? Mennyire látszik a befektetett munka? Kiderül a cikkből – a szerk.
Vajon kíváncsi vagy arra, hogy milyen mutatványra készül Muhr Anita, a világhírű virtuóz? Ki kíváncsi rá, hogy hogy vágott az operatőr, és hogy éneklik el a Boldog születésnapot című dalt Muhr Anita és a rokonai? Ha ez mind érdekel, akkor olvasd el a kritikát!
Táborunk legfőbb lemezlovasai idén Réti Marci és Macsek. Idáig nem sokat tudtunk munkájuk hátteréről. Most azonban fény derül arra, hogy miként is választanak zenét az adott alkalomhoz.
Titeket nem érdekelt, hogy vajon milyen hely lehet az, ahova csak felnőttek mehetnek be, mi pedig be sem dughatjuk az orrunkat? Titeket sohasem foglalkoztatott, hogy vajon mit rejtenek a szemközti építmény falai? Hát engem igen, és utánajártam!
Cikksorozatunkban a poroszos oktatás mellett és ellen érveltek az újságíróink. Németh Zsófia a tanár és diák közti kooperáció, a csoportmunka és az interaktivitás mellett foglalt állást.
Cikksorozatunkban a poroszos oktatás mellett és ellen érveltek az újságíróink. Pálfi Bianka a szigor, fegyelem és a frontális oktatás mellett foglalt állást.
A kedd esti program koboldváros volt. Pénzt kellett szerezni a csapatodnak. Hát, fogalmazzunk úgy, hogy „életre-halálra” ment a játék.
KecskeNEWSás: A társadalom folyamatosan változik, egy korábbi interjúdban mégis azt mondtad, hogy a mai fiatalok teljesen ugyanolyanok, mint húsz éve. Hogy lehet ez?
Gigor Attila: Amikor először foglalkoztunk fiatalokkal, hamar kiderült: a lényeg még mindig ugyanaz, és ennek nagyon-nagyon örülök. Valójában magunkat találtuk meg bennük – ha kellőképpen motiválva vannak, rendkívüli nyitottságról és tehetségről tehetnek tanúságot. Mindenképpen úgy gondolom, hogy rendkívüli naivitásra vall a társadalom részéről a média közvetítette hülyeségek feltétel nélküli befogadása – hogy a fiatalokat csak az internetes szemét meg a videojátékok érdeklik. Ez hazugság, főleg, hogy a magam egyszerű szintjén én is elég komoly gamer vagyok.
A táborban a filmkészítés és az újságírás egy szekcióban, a média szekcióban működik. A filmesek egy- és kéthetes projekteken dolgoznak: az egyhetes projektek névjegyfilmek. Három-négy videós csoportokban osztjuk meg az első turnus munkáit veletek: a hajtás után elsőként Muhr Anita, Kaposvári Barbara, Balázs Bíborka és Jonathan Mattheisen filmjeit tekinthetitek meg. A KecskeNEWSás a hét folyamán részletes beszámolót közöl a filmesek munkájáról.
Elkezdődik a tábor, megjönnek a gyerekek. Természetes, hogy tiszta ágyneműk és huzatok várnak az érkezőkre a szobákban. Mindenki számára egyértelmű, hogy tiszta a padló, de… vajon kik hajtják ezeket az akciókat végbe? Talán a kollégium szabadon engedett démonai? Vagy apró manók, akik az éj leple alatt egy pálcaintéssel felmosnak és kitakarítanak?
Vajon hogy lett egy egyszerű táborozóból 12 év alatt nagy sikerű csúcsmókus, a gyerekek segítője? Macsek-interjú a hajtás után.
Az internetes mémek burjánzásának képtelenség útját állni. Nem tudom, kinek mi jut erről az eszébe, nekem csakis a Facebook… Problem?!
Arzén, ismertebb nevén Gyuszi köztudottan nagy kedvelője az ingeknek. Lehet csíkos, kockás, pöttyös, ő örömmel hordja.
A tegnap esti program címe Tengerre! volt. Mindenki csapatpólóban jelent meg, és jól szórakozott. Nyolc állomáson ügyeskedhetett a csapat, és erről most részletesen be is számolok.
Emlékeztek arra, amikor reggel még a legszebb álmaitok egyikét álmodtátok, és egy rikoltozó mókus ment be a szobátokba, megzavarva ezzel titeket? Na, én ezekről a mókusokról, ébresztési módszerekről és fenomenális ébresztésekről fogok írni.
Mitől is függ pontosan, hogy ki melyik csoportba kerül? Milyen színed, bandaneved vagy indulód lesz? Hogyan is versenyeztünk mi a népcsoportnevekért? Itt mindent megtudhatsz!
Bár negyven fok van, az egész szerkesztőség köhécsel és az orrát fújja: a ventilátor a ludas? Vagy egy alattomos vírus? Bálint Ákos dokit faggatta a tábori megbetegedésekről.
Kéz vagy láb? Kézilabda vagy foci? Melyik testrészünk képes precízebb műveletre? Egyértelműen a kéz. Akkor meg miről beszélünk? Teljesen nyilvánvaló, hogy a kézilabda mindent visz. Ha nem hiszed, mire elolvasod a cikket, meggondolod!
Az egyénileg és csapatban is űzhető sport egyre növekvő népszerűségnek örvend, így idén a PT lakói is megismerkedhettek a Speed Stacking, vagy magyarul Sport Poha-rak alapjaival.
Tíz óra van, megszólal a tévémaci zenéje, és a tábor aludni tér. Hogyan lehet rávenni háromszáz táborozót, hogy minél előbb elaludjon? Szerkesztőségünk egyik legifjabb titánja, Bálint Johival készített interjút.
A lányok számára a legérdekesebb és „legfontosabb” témát kaptam meg mint feladat. A tábori férfifelhozatalról írok a saját, illetve mások benyomása és ízlése szerint. Mikor megérkeztem a táborba, számomra ez a világ még nagyon új volt…
Sok embernek a nyár a PT-t jelenti, és ezek közé tartozom én is. De sajnos a nyár nem csak a lazsálásról szól, ugyanis ilyen dög melegben élni is alig lehet. De én mint „törzstáborozó” tudom a módját, hogy hűlj le egy kicsit.
AIESEC-es angoltanárjainkat bemutató sorozatunk folytatódik. Christina Amerikából érkezett közénk Kecskemétre. Blogot vezet: Borzas fordításában idézünk belőle.
Életemben eddig három hetet töltöttem újságíráson a táborban, a mostanival együtt négyet. Négyszer hét nap újságírás. Azért választottam, mert újságíróvá akarok válni, tekintve, hogy senki sem születik annak. De van más indoka is ennek az egésznek.
Vasárnap busszal és kocsival is érkeztek az újoncok és a visszatérő táborozók. A tábornyitó és az eligazítás után egy kis lustálkodás után nyolckor kezdődtek az esti programok. A turnus első napja lévén ez az ismerkedés volt.
Idén először köszönthetjük a PEOPLE TEAM-ben az RKKI kutyakiképző iskolát, akik fáradságot nem kímélve képzik kutyáikat.
Németh Zsófi most van itt először. Milyen még szinte külső szemlélőként a PT? Bonyolult? Ijesztő? Izgalmas? Kiderül a hajtás után!
Idén nyáron rendezik meg a PT történetének első szépségversenyét, ahol dagadó izmok csapnak össze a kisfiús bájjal, és kiderül, mi is a nyerő: a barbis szőkék vagy a fekete démonok. Csak úgy izzik a levegő, hot summer, oh la la!
Tegnap megérkeztek a második turnus gyerekei, kiderült tehát, hogy kik lesznek a kollégáink egy teljes héten keresztül: tíz klassz fiatal újságíró, nemek szerint tökéletesen elosztva (5-5), mind lelkesek és motiváltak. Most Zsibi még tart egy elméleti órát, aztán már írhatnak is. A bemutatkozásokat a hajtás után olvashatjátok.
Tegnap megjelent az első turnus utolsó KecskeNEWSása, jó szórakozást hozzá. A 140. lapszámot itt is elolvashatjátok: reméljük, azoknak is tetszik majd, akik már hazamentek, azok pedig, akik itt maradtak, új remek cikkeket fognak produkálni.
Negyven fok árnyékban, csak a géptermekben vannak ventilátorok, és nem kellenek gondolatolvasói képességek, hogy kitaláljuk: mindenki inkább a strandon szeretne lenni. Nyugodtan leszögezhetjük: nem akarnak ilyenkor tanulni.
Sajnos hazamentek ma az első turnus gyerekei, úgyhogy jöjjön (közkívánatra) az első turnus táborzenéje: Jessy Matador: Allez, Ole, Ole. Hallgassátok sokat otthon, emlékezzetek ránk, jövőre találkozunk!
Tegnap késő este Zacher Gábor toxikológus tartott drogprevenciós előadást a táborlakóknak. Otil Petra ezzel kapcsolatban fejti ki a véleményét.
