Atis, a tábor férfi tánctanára semmiképpen sem egy hétköznapi ember. Amellett, hogy fantasztikus táncos, rendkívül sokoldalú és kedves is. Újságunk vele készített interjút.
KecskeNEWSás: Mióta tanulsz táncolni?
Atis: 7 vagy inkább 8 éve táncolok egy elbukott fogadás miatt. A legjobb barátom táncolt, és fogadtunk az egyik előadása előtt, hogy sikerülni fog-e a produkció, vagy nem; és hát sajnos – ma már nem mondanám sajnosnak – sikerült.
KN: Szóval egy fogadás miatt táncolsz?
Atis: Igen, de nem tetszett, hogy az első előadásomon a hátsó sor sarkában álltam, így önképzésbe kezdtem, ami indult showtánccal, néptánccal, majd versenytánccal – utóbbit csak egy évig csináltam, mert közben elkezdtem szertornázni is, ami akkor sokkal jobban tetszett. Visszatérve a táncra: később a hiphopba is belekezdtem, és breakelni is tanultam. Tanítani pedig körülbelül négy éve kezdtem a táncot.
KN: Verával, a másik tánctanárral mióta ismeritek egymást?
Atis: 3 éve.
KN: Láthatóan jól kijöttök egymással. Szeretsz együtt dolgozni vele?
Atis: Igen, mert egy hullámhosszon vagyunk, és a munkamorálunk is hasonló. Jó, én őrültebb vagyok, mint ő, de ha arról van szó, ő is tud ilyen lenni.
KN: És hogy tetszik a tábor?
Atis: Nem rossz, sőt tetszik. Főleg a szabadságérzet, amit itt a munka kapcsán tapasztalunk.
KN: Szabadidődben mit csinálsz szívesen?
Atis: Tudom, hogy nagyon furán fog hangzani, de füvet nyírok. Komolyan. Azért szeretem, mert akkor kikapcsol az agyam. Általában napi 24 órában tánccal foglalkozom, és ha van akár csak egy nap is, amikor mást csinálhatok, néha nagyon jó tud lenni.
KN: Férfi táncosként nem találkoztál olyanokkal, akik ez alapján elítéltek?
Atis: Elítéltek. Persze hogy elítéltek, minden férfi táncost elítélnek, mert ez nem a „mi szakmánk”. Persze ha szakmai szemmel nézzük, a férfi táncosok általában az elismertebbek, mivel kevesebb is van belőlük. Például egy fellépésen, ha megnézed, általában a táncosok 90 százaléka nő, és csupán 10 százaléka férfi.
KN: Szóval hozzá lehet szokni az előítéletekhez?
Atis: A fanyalgóknak annyit szoktam mondani, hogy táncoljatok le, ha tudtok!
Galántai Eszter
