Ha itt voltatok az előző turnusok valamelyikében, láthattátok a táncosok és tánctanárok elképesztő produkcióját. Vera már második éve tanít táncot a PEOPLE TEAM köreiben. Vele ültem le beszélgetni.
KecskeNEWSás: Hány éves vagy, és mióta táncolsz?
Vera: 27 éves vagyok, 8 éves korom óta járok táncórákra.
KN: Mióta ismeritek egymást Attilával?
V: Nem együtt kezdtük, de már 3 éve ismerjük egymást, és egy éve együtt is tanítunk itt, Kecskeméten egy tánciskolában.
KN: A magánéletben is jóban vagytok, táncosként is jó páros vagytok?
V: Jóban vagyunk, és természetesen együtt táncolunk.
KN: Melyik a kedvenc pillanatod egy próbafolyamatban?
V: Amikor elkészül a koreográfia, a műsor összeáll, és úgy érzed, hogy már majdnem túl vagy a nehezén. A tánciskolának, ahol dolgozunk, minden félév és év végén van egy záróműsora, amire már hónapokkal előtte készülünk. Ennek általában van egy története, egy kerete, idén például – híres regényt adaptálva – 80 percet utaztunk a Föld körül.
KN: Hányan vagytok az egyesületben?
V: Hárman vagyunk oktatók, és 12 csoportunk van, mindegyikben nagyjából 30 gyerekkel. Ez nem egy tipikus munkahely vagy hobbi. Elég megterhelő, csak félévente jut idő pihenésre, amire nagy szükségünk is van, hogy feltöltődjünk. A záró előadások előtti időszak a legrosszabb, óriási a hajtás, mindenki stresszel. Össze kell rakni a színpadi összképet, a világítást, ruhát kell varratni és egyáltalán a koreográfiát felépíteni. Idén például egy 60 négyzetméteres hátterünk volt, amit sokszor hajnalig festettünk.
KN: Melyik stílussal kezdted?
V: Azt el kell mondanom, hogy eredetileg magyar szakos tanár vagyok, de két év tanítás után inkább a tánc mellett döntöttem – bár a tanulás rovására nálam sosem ment a tánc. Jazzbalettot tanultam először, aztán sokféle táncstílusban kipróbáltam magam. Mondjuk a hiphop áll tőlem a legtávolabb, ellentétben Atissal, aki abban nagyon jó.
KN: Mi a legnehezebb a tanításban?
V: Nálunk általában nem az oktatás a nehéz, hanem a fegyelem, hogy hogyan kössük le a gyerekeket.
KN: Voltál külföldön fellépni?
V: Voltam Franciaországban, Németországban és 15 évesen Törökországban.
KN: Folyamatosan pörögsz. Az életedre hogyan hat, hogy ennyire keveset vagy otthon?
V: Vannak nehézségek, de általában megoldódnak. Amikor későn megyek haza, az néha kicsit problémás, de a párom általában megértő ezzel kapcsolatban. Emiatt korábban a szüleimmel is kellett harcolnom, de mára már ők is elfogadták, hogy így élek, ez az életem.
Galántai Csilla
