Kéz vagy láb? Kézilabda vagy foci? Melyik testrészünk képes precízebb műveletre? Egyértelműen a kéz. Akkor meg miről beszélünk? Teljesen nyilvánvaló, hogy a kézilabda mindent visz. Ha nem hiszed, mire elolvasod a cikket, meggondolod!
Kézilabda. Nem egy közönséges sport. Sokkal több annál. Életfelfogás, mely az aktív személyiséget tükrözi, minden lusta passzivitást mellőzve. Csak úgy, élvezetből senki sem játssza. Kell hozzá egyfajta megszállottság, és persze egy jó adag elszántság. Nem járnak le a haverok délutánonként kézilabdázni szórakozásból, arra sokkal megfelelőbb a foci. Mert hát, valljuk be őszintén: a futball tipikusan tömegsport.
Aki focizik, az nem azért teszi, mert célja van vele, hanem mert szereti, és ez az a sport, ahol nem számít, hogy egyszerre hányan rúgják a bőrt, nem számít semmi, csak az a lényeg, hogy élvezd, mozogj, és egyáltalán csinálj valamit a tévé előtti döglésen kívül. A foci olyan, mint Kiss Ádám szerint a szotyi: közösségkovácsoló ereje van. Nagyjából öt perc alatt elsajátítható úgy, hogy élvezhető legyen – míg a kézilabda, valljuk be, jóval bonyolultabb, és éppen ezért szebb is. Talán ez is hozzájárul ahhoz, hogy népszerűsége jóval elmarad a fociétól. Ez a borzalom csak annak köszönhető, hogy kiveszőben van a szépérzék.
Ha jól meggondolom, egyre kevésbé lehet élvezni azokat a futballmeccseket, ahol a híres játékosok műeséseit és hisztérikus jeleneteit kivéve nem történik semmi. Ezzel szemben a kézilabda maga a megtestesült gyönyörűség. Sajnos manapság ez a sport is kezd menthetetlenül eldurvulni, ami már-már túlmutat a játék iránti fanatizmuson – egy egészen más sport, a labdával való verekedés felé véve az irányt.
Számomra nem kérdés, hogy a kézilabda viszi a prímet, ami az évek során életem szerves részévé vált.
