Összeállt az újságíró szekció harmadik turnusa. Csak a névsor változik, a minőség marad a megszokott magas szinten. Az alábbiakban régi-új szerkesztőségi tagjaink bemutatkozását olvashatjátok.
Galántai Eszter
Sziasztok, Eszti vagyok. Nemrég lettem 16 éves, és szintén nemrég lettem budapesti lakos. 16 évesnek lenni sokkal jobb, mint 15-nek, a másikról viszont még nem tudok nyilatkozni, de remélem az is jó lesz. Tavaly négy hetet voltam PT-ben, idén sajnos csak egyre tudtam jönni. Már most érzem, hogy nagyon kevés lesz, de igyekszem minden pillanatát kiélvezni. Nem vagyok sem Újpest-, sem Fradi-, sem semmilyen focidrukker, és mivel a kedvenc színemet nem írhatom, meg amúgy nincs is, ezért próbálok valami más érdekes információt összeszedni magamról. Ez egyelőre annyira megy, hogy most vagyok ötödszörre itt, először újságíráson, de biztos vagyok benne, hogy tetszeni fog. Most reklámozom egy kicsit a szekciót, nagyon sok jót hallottam róla. Mindig fantasztikus csapat jön össze, és szerettem volna valami újat kipróbálni, ezért jöttem most ide. A húgom egy héttel előbb érkezett, mint én, és rengetegen összetévesztenek minket. Még többen kérdezik meg, hogy testvérek vagyunk-e. Előbbit annyira nem szeretem, mert így kicsit olyan, mintha lenne egy ikertestvérem. Ezt kicsi koromban nagyon szerettem volna, de most már annyira nem. Sőt, kifejezetten utálnám, ha még egy lenne belőlem, és ezzel szerintem nem vagyok egyedül (haha). Hát, most ennyi, olvassátok majd el a cikkeimet, bár én vagyok a legkíváncsibb arra, hogy hogyan fognak sikerülni.
Galántai Csilla
Csilla vagyok, még mindig 13 éves. Az előző turnusban is újságíráson voltam és nagyon élveztem, ezért jöttem most is erre. Meg merem kockáztatni – remélem, nem okozok bandaháborút –, hogy eddig ez a szekció tetszik a legjobban. Remélem, nem is fog csalódást okozni. Jó az itteni légkör, a hangulat, mindenki – vagy majdnem mindenki – jó fej. Nagyon szeretem a tábort, idén vagyok ötödszörre. Imádok új embereket megismerni, aztán megpróbálni tartani a kapcsolatot, és egy év múlva ismerős arcokhoz visszatérni. Most már pesti vagyok, amiről eddig nem nagyon tudtam, hogy milyen. Van egy kutyám, borzasztó aranyos, meg egy nővérem, akivel gyakran összetévesztenek, pedig közel sem vagyunk egyformák. Ennek az lehet az oka, hogy nagyon sokat vagyok vele, és természetesen nagyon szeretem. Nem is értem: neki zöld szeme van, sokkal magasabb, és a haja is teljesen más. Belsőleg még inkább különbözünk; ha valaki nem hiszi el, ismerjen meg, vagy kérdezzen meg valakit, aki ismer. Valószínűleg olyan hosszú ez a bemutatkozás, hogy senki nem fogja elolvasni, de ha mégis, remélem, tetszik.
Fónai Anna Réka
Még csak vasárnap van, de máris írni kell. Bemutatom... Jobb híján magam. Fónai Anna, csak az Anna névre hallgatok, sokadik alkalommal vagyok a táborban, ha jól számolom, ez a hatodik. És most, hogy ügyesen kikerültem a „kedvenc színem/ételem/kutyafajtám/együttesem/képzeletbeli barátom...” kezdetű mondatokat, már csak annyi van hátra, hogy eldöntsem, leírjam-e a fontos adatokat. Bár, mik is lennének azok? Kor, hajszín, szemszín? Inkább nem. Vagy regéljem el, hogy milyen holmijaim vannak? Nem hinném, hogy ez mérvadó (vannak olyanok, akiknél igen, de ez olyan tény, amit sajnálunk ugyan, de kénytelenek vagyunk beletörődni). Máshogy kell kitöltenem a megadott karakterszámot. Ha a szívembe akarod lopni magad, adj csokit. Ez nem azt jelenti, hogy gyenge jellem vagyok, és nem is azt, hogy olcsó, akármit is mond Zsibi. Ha egyforma zenét szeretünk, vagy megmasszírozod a nyakam, szeretni foglak. Ha korán reggel fel mersz ébreszteni, megkeserítem az életed. Továbbá a reggeli beszélgetések kezdeményezése sem javasolt. Ha szerencsés vagy, megengedem, hogy befond a hajam.
László Lívia
Tehát bemutatkozás... László Lívia vagyok, de a becenevem Livus. Kedvenc színem a szivárvány. Szeretem az egyszarvúakat, de a vattacukortündérmanókat is bírom. Ha nagy leszek, főállású napraforgó-forgató leszek. Igaz, hogy Zsibi a lelkemre kötötte, hogy ne írjak ilyeneket, de mégis meg kellett tennem, ugyanis ez vagyok én. Vigyázva arra, hogy nehogy valami olyat is eláruljak, ami alapján fel lehet ismerni, a külső tulajdonságokat most kihagyom. Viszont azt elárulhatom, hogy van egy képzeletbeli barátom, akit a tábor első vagy második turnusában elhagytam, ő ugyanis akaratlanul láthatatlanná tud válni. Ha valaki beleütközik, kérem, szóljon. Mellesleg mojitoillata van. Nem alkoholista, csupán egzotikus. Na, és akkor most komolyan... A PT-be újságírásra és fotózásra szoktam járni, ez már hagyomány. Áradozhatnék a közösségről, a jófej tanárokról, vagy a teremben terjengő családias szagokról. Ezzel az utolsó kis szösszenettel arra céloztam, hogy a kedves feljebbvalók beszerezhetnének egy ventilátort. Látván a mellettem ülő lány elborzadó arcát a kezdőmondataim láttán, gyorsan abbahagyom, nehogy még valami butaságot leírjak.
Nagy Zsófia
Nagy Zsófi vagyok, most szombaton töltöm a 17-et. Miskolc mellől, Sajószentpéterről, egy elég unalmas helyről érkeztem, ott élek aprócska családommal. Idén másodjára vagyok itt, tavaly angolon voltam, az is nagyon tetszett. Szeretek írni történeteket, novellákat, néhanapján verseket – most újságot. Más szempontból tök átlagos csajnak tartom magam. Mikor van egy kis időm – ritkán –, a barátaimmal vagyok, vagy a sulimba járok kosarazni. Ha már az iskoláról volt szó: tavaly kerültünk egyházi fenntartás alá, egyelőre még barátkozunk a helyzettel. Van egy tízéves kisöcsém, kedvenc elfoglaltságaink közé tartozik, hogy öljük egymást éjjel-nappal. Gyakran sétálok a kutyámmal, aki kétéves; nagyon szeretem. Szeretném kipróbálni, hogy milyen az a tipikus szerkesztőségi „feeling”, valamint, hogy mit tudok kihozni magamból. Máskülönben nincs sok közöm az újságíráshoz, már régóta az orvosi pálya felé kacsintgatok. Azon belül is a gyerekekkel szeretnék foglalkozni. Majd meglátjuk, mi lesz belőle.
Mosnier Margot
A nevem Mosnier Margot. Félig francia vagyok, ezért is járok a Budapesti Francia Iskolába, ami nagyon jó! Azért jelentkeztem újságírásra, mert lovaglásra akartam menni, de az nem volt. Körülbelül egy éve járok lovagolni Pátyra a barátnőmmel, Hermesz Zsófival, aki szintén velem szokott jönni. Ez a harmadik évem PT-ben, és nagyon szeretek itt lenni.
Osete Júlia
A nevem Julcsi, magyar, spanyol és francia vagyok, és a Budapesti Francia Iskolába járok. Újságírásra jelentkeztem, mert amikor apa fiatal volt, nagyon sok újságcikket publikált, és én is nagyon szeretek írni. Amúgy lovaglásra szerettem volna menni, de az sajnos már nincs. Már négy éve lovagolok, három évet Kesztölcön, majd egy évet Nagykovácsiban, és most már ott is maradok örökké. A legjobb barátnőm ugyanilyen lóbolond, mint én, ezért együtt lovagolunk. Nagyon örülök, hogy idén ide is jöttem táborba.
Tornyossy Szabolcs
A nevem Tornyossy Szabolcs, egy majdnem 15 éves budai diák vagyok. Szabadidőmben sokat hallgatok zenét, főként hard rockot és metalt, és titkolt vágyam, hogy egyszer basszusgitáron játszhassak (csak épp gitározni nem tudok még). Ezenkívül még vívok (gyengébbek kedvéért: amikor fehér ruhába öltözünk, és egyméteres pengékkel csapdossuk egymást), és egész jól megy. Ezenkívül sokat tudok főként földrajzban, történelemben és zenetörténelemben.
