Itt a nyár, szürcsölöd a limonádét, a fagyis bácsi méri a fagyit, pezsegnek a hormonok. Otthon is, itt is. Új közeg, új emberek, új lehetőségek tárháza. PEOPLE TEAM, avagy a nagy nyári szerelmek…
Szerény véleményem szerint kétfajta tábori szerelem létezik. A plátói, és a beteljesült, igazi nyári love story.
Lássuk először azt a fránya plátói szerelmet. Belépsz a kapun, mindenütt mosolygó, ismeretlen arcok, de a tömegből, az óriási tömegből kitűnik egy fiú. Magas, szőke és unottan rágózik. Azonnal beleszeretsz. Követed. Követed reggel, s mosolyogva jegyzed meg magadban, hogy szereti a Cini Minist. Követed délután, s nézed, ahogy a Magnumot nyalja. Az esti programnál egy csapatban vagytok, s mikor rád pillant, még a saját neved is elfelejted. A barátaid már füldugót használnak, annyit beszélsz róla. Szereted. Ez nem vitás.
Persze, vannak szerencsésebbek is. Olyanok, akiknek nemcsak a bámulás és epekedés jut, hanem valódi érzelmek is. Sajnos azt kell mondanom, ez a ritkább fajta. Nyáron a legtöbben csak szórakozni vágynak. Főleg egy táborban. Legfőképp úgy, hogy lehet, hogy 200 kilométer választ el titeket. De mégis, néha-néha összejön. S akkor az olyan jó.
Szombat van, hazaindulsz. Máris meglátsz egy helyes fiút vagy lányt a villamoson, csevegni kezdtek, s azonnal dúl a láv.
Vagy nem.
Lehet, hogy a srác, akivel itt találkoztál, a jövendő férjed lesz. S negyven vagy ötven év múlva, a karosszékben ülve a párod majd feléd fordul, és azt suttogja: „Te… Emlékszel még a PEOPLE TEAM-re?”
Nagy Zsófia
