Mivel ez egy gyerektábor, sok a gyerek és sok a kérdés. Nagy részük haszontalan, és néha egészen kicsit idegesítő is. A lent leírtak közül párat én is kipróbáltam már.
Először Bogi tűrőképességét teszteltem, ami sajnálom, de egészen vicces volt. Ő ugyan meglepően nyugodt maradt, de kifejezetten élveztem az arcát, miközben idegesítőnél idegesítőbb dolgokat kérdeztem.
Kiderült, hogy a tanárok nagy része nagyon nem szereti, ha azt kérdezgetik, hogy mikor lesz kész a mosott ruhája, és hogy a csipkéket kímélő programon mossák-e. Bencétől azt szokták kérdezni, hogy miért ilyen magas, amire – meglepő módon – nem tudja a választ, és persze azt is, hogy ha már ilyen magas, kosarazik-e? Ugyebár, ha valaki magas, akkor kosarazik, tiszta logika… Ahogy elnézem, kötélből lehetnek az idegei, mert tegnap például a boncolásnál megkérdezték tőle, hogy a disznó még él-e. A disznó nem, viszont a kérdező – csodával határos módon – igen.
Sokakat azért érdekel, hogy miért hívnak valakit úgy, ahogy; például ElZsófi és Sensei szerintem már álmukból felébresztve is el tudnák ezt mondani. Dávidtól folyamatosan azt szeretnék megtudni, hogy mehetnek-e Auchanba, moziba vagy például squasholni. Gyakorlatilag taxiszolgálatnak tekintik, pedig egyáltalán nem az. Szilvitől gyakran érdeklődnek, hogy esni fog-e az eső – fogalmam sincs, milyen indíttatásból. És persze mindenki naponta százszor megkérdezi, hogy mi lesz és mi volt az esti program, és különböző étkezésekről is gyakran érdeklődnek. Elég fárasztó lehet ez: szóval igen, le kell menni, az egész napi program ki van írva, és ha kíváncsi vagy, mit fogsz enni, lemész és megnézed.
Galántai Csilla
