„…ha kreatívak vagyunk, akkor ti is azok lesztek” – hangzott el Zsibi szájából. Teljesen egyetértek vele.
KecskeNEWSás: Mióta vagy része a tábornak?
Zsibi: Ez a hetedik évem, ebből kétszer vendég voltam, és csak előadásokat tartottam.
KN: Táborozó és kismókus akkor nem voltál?
Zs: Nem, rögtön fejest ugrottam a tanárosdiba. Egy barátommal kezdtük el, akkor még a médiaszekciót közösen csináltuk, ma már jobban elválik egymástól a film és az újság.
KN: Hány emberrel dolgoztál együtt akkor?
Zs: Anno ketten csináltuk, és mellettünk dolgozott HáDávid is, mint egykori diák, meg volt még egy kisegítő diákunk.
KN: Szeretsz itt, a táborban tanítani?
Zs: Igen, abszolút! Jó, mert egy kicsit kiszakadok a budapesti környezetből, nagyon jó érzés néha eljönni a fővárosból. Tanítani is szeretek, inkább a magyarázós részét kedvelem most már jobban, régebben inkább az újság összeállítását szerettem.
KN: Hogyan jött az újságnak a KecskeNEWSás név?
Zs: Mindenképpen bele akartuk rakni azt, hogy news, azaz hírek; azt hiszem, Barcsi Esztella találta ki. A legelső héten még nem ez volt a neve. Először hetente akartuk váltogatni, de a KecskeNEWSás annyira telitalálat volt, hogy meghagytuk. Jó döntés volt.
KN: A témákat nehéz kitalálni az újsághoz?
Zs: Nehéz! Nagyon, mert azt látom, hogy sokkal jobban várják a gyerekek, hogy megmondjam a témájukat. Ha kreatívak vagyunk, akkor ti is azok lesztek.
KN: A táboron kívül mivel foglalkozol?
Zs: Gazdasági újságíró vagyok. Nagyon sok helyen dolgoztam előtte, rádióztam, tévéztem, de az írott sajtó maradt az örök szerelmem. Igaz, én már online-ban kezdtem el dolgozni, nem pedig nyomtatott újságnál, mint ahogy a legelején terveztem.
KN: Mióta vagy a mostani munkahelyeden?
Zs: Négy és fél éve.
KN: Miért ezt a szakmát választottad?
Zs: Jól fogalmaztam, mikor kicsi voltam, és nagyon szerettem olvasni is. Az olvasás döntő „élmény” volt kiskoromban: azt hiszem, rugalmasabb lett a gondolkodásom. Egy helyben ültem, olvastam, és közben „bejártam a világot”. Ezt az élményt akartam másoknak is megadni. És persze rám is igaz, ami más újságíróra: szeretek pörögni és új emberekkel megismerkedni. Még mindig nagyon lelkesít, ha valamit én mondhatok el először, mondjuk, egy kisebb társaságnak.
KN: Nehéz egy cikket megírni?
Zs: Nehéz, bár az ember igazából azt gondolná, hogy nagyon hamar készen van, csak úgy „össze lehet dobni”, és kész is. Valójában sok apróságra kell odafigyelni munka közben, nem egyszerű sok-sok olvasónak átadni a mondanivalónkat úgy, hogy ne értsék félre.
KN: Mennyi idő alatt írtok meg egy cikket?
Zs: Ez mindig változó, nagyon gyorsan kell reagálnunk a napi eseményekre. Kevés az olyan cikk, ami előre megtervezett, inkább azt mondom, hogy mostanában sok „ügyön” dolgozom, és ha történik valamim vagy új helyzet áll elő, azt lekövetem. Van, amikor 10 perc alatt kell elkészülnünk egy cikkel, van, amikor jut rá egy-két óra is, de volt olyan anyagom, amin egy hónapig dolgoztam.
KN: Saját ötlet alapján, vagy előre kiadott téma szerint írod a cikkeidet?
Zs: Vannak persze értekezletek a szerkesztőségben, amiken megbeszéljük, hogy mit is fogunk csinálni, de leginkább saját ötletem szerint szeretek dolgozni. Nagyon fontos a munkámban, hogy megkapjam a megfelelő szabadságot.
KN: Melyik műfajban szeretsz leginkább dolgozni?
Zs: Az interjú a leghálásabb műfaj. Nagyon szeretem!
KN: Vannak emlékezetes interjúid?
Zs: Vannak persze! Az első televíziós interjúmat Törőcsik Mari színésznővel csináltam, hatalmas élmény volt, máig szívesen emlékszem rá.
Habuda Laura
