Nagyon sokszor gondolják a diákok: „Bárcsak tökéletes tanárom lenne!” Ilyenkor mire is gondolnak? Hogyan is képzelik el azt a bizonyos „tökéletest”? Mindenki számára mást jelent ez a fogalom.
Szerintem, ha a tökéletes tanár belép a terembe, azt tiszteletet parancsolóan tegye, mert különben már az óra elején elkezdődik a káosz, és utána nem lehet rendet rakni. Órán ne legyen kifejezetten nagy szigor, de azért a tanár legyen komoly. Néha vegye viccesre a szituációt, és akkor a diákok is könnyebben tanulnak majd vele. Bár az se jó, ha nagyon komolytalan és elengedi a „gyeplőt”, mert akkor a gyerekeket nem fogja érdekelni a tananyag, és tanulni se fognak, mondván: „Ez a tanár úgyis laza, nem tanít semmit, minek tanuljak?!” Nekem van egy ilyen tanárom, és – hogy őszinte legyek – nem is ő a legjobb a suliban. Én kifejezetten szeretem a matektanáromat, aki az év első napján kijelentette, hogy nyugodtan beszélhetünk órán, azt csinálhatunk, amit szeretnénk, de figyeljünk. Ez be is vált, mindenki figyel, de azért mégsem annyira nagy szigorban tanulunk, és matekból is jó az osztály.
Ami a tanítást illeti: ne egyszerűen ledarálja a tanagyagot, hanem tegye érdekessé. Ossza ki a feladatot diákoknak, akik csinálnak belőle egy prezentációt, érdekesen mesélje el az anyagot, akár meséljen hozzá kapcsolódó mondákat például, ha töriről van szó. Ne legyen egyhangú és unalmas, amit mesél, mert akkor nagyon nem fogja érdekelni a tanítványait.
Persze sokaknak egy normális, átlagos tanár is jelentheti a tökéletest. Hiszen teljesen tökéletes nem létezik, mert mindenkinek vannak hibái, amikbe bele is esik néha.
Habuda Laura
