Mindenki tisztában van azzal, hogy szerdán elmaradt a betervezett vacsoránk. De miért is történt ez? Utánajártam, és Ater elmesélte, hogy mi történt, és hogyan is oldották meg a problémát.
Szerda este mindenki a jól megszokott időben várta a Hangárban a vacsoráját. Többen már beálltak a sorba, hogy minél előbb csillapíthassák farkasétvágyukat, de kaját bizony nem kaptak.
Fél óra várakozás után megérkeztek a mókusok a hideg vacsival: volt nagy terülj, terülj asztalkám, hisz a legfinomabb szalámiktól kezdve a legjobb sajtokig mindenfélével telepakolt tálcákat kaptunk. Mindenki még sosem látott módon habzsolt, nehogy éhen maradjon; bár persze ezt is megoldották volna a táborvezetők. De mindenki tudta, hogy itt valami nincsen rendjén...
Miután mindenki telitömte a pocakját, elkezdődtek a pletykák, hogy mi is történt valójában, miért nem az előre eltervezett húst kaptuk. Hallottam olyan szóbeszédet, ami szerint pizzát ettünk volna, de aki kiszállította, eltévedt a tábor fele vezető úton. De olyat is, melyben a mókusok és a tanárok együttes erővel falták fel előlünk az ételt.
Az ilyen mendemondák miatt szerettem volna tisztázni a helyzetet, így felkerestem Atert, akit éppen vacsora közben faggattam, hogy mi is történt pontosan. Elárulta, hogy akiktől a PT-ben ételt kapunk, teljesen egyszerűen elfelejtették a rendelést megcsinálni. A vacsoránk egyébként valamilyen húskorong lett volna, de a mókusok könnyedén kezelték a helyzetet: mikor megtudták a hírt, azonnal elindultak ide, a nagy hipermarketbe, és röpke fél óra alatt bevásároltak, hogy megtömhessék 300 éhes gyerek száját. Halkan megjegyzem: senki nem bánta, hogy akkor hideg kajánk volt, sőt többen kifejezetten örültek ennek.
Németh Zsófi
