Igyekszem nem száraz, sablonos tudósítást írni a tegnap esti Szolgáltatóházról, ezért főképpen a saját élményeimről fogok nektek beszámolni a tegnap estével kapcsolatban.
Azt már a programon eldöntöttem, hogy feltétlenül meg fogom említeni Zsibi szexi boszorkánykalapját. Igazából nem is lehetne kihagyni, annyira meghatározó pontja volt számomra az estének. Zsibi egyébként sem egy alacsony ember, és bármikor bementem a Hangárba, a hatalmas embertömegből csak a fejek fölött kilógó kalap csúcsát vettem észre.
Mint vasárnap este, tegnap is ő konferálta fel az eseményt, és Bogival (akinek szintén nagyon szép volt a kalapja) osztottak mindenkinek kis papírokat, amiken volt egy csomó kérdés. Őszintén bevallom, először nem igazán tudtam, hogy miről van szó. Miután pár embert megkérdeztem, hogy mi is ez az egész, nagyjából összeállt a kép. Tehát az egész este – a fantasztikus szolgáltatások mellett – egy játék volt, aminek az volt a lényege, hogy a Hangár különböző pontjain vicces ruhákban néha tanácstalanul, máskor kissé ijedten álldogáló mókusoktól (én is megijednék, ha egyszerre ötven gyerek rontana rám vérben forgó szemekkel, hogy MONDD EL, AMIT TUDSZ) információkat kellett begyűjteni a gyilkossággal kapcsolatban. Itt több-kevesebb sikerrel jártam, sajnos nem sikerült kiderítenem, ki volt a gyilkos, de közben kipróbáltam a tea- vagy koktélházat, lefotóztattam magam Daniékkal, kötöttem testvériséget, és ettem kínai csípős tésztát egy ismeretlen jóvoltából, aki otthagyta. Egyébként finom volt, kóstoljátok meg.
Azt azért remélem, fényesebb lesz a jövőm, mint amit jósoltak, és hogy még rengeteg PT-s szolgáltatóházas este vár rám.
Galántai Eszter
