Hagyomány a táborban a vetélkedős est. Ilyenkor a gyerekek összegyűlnek, hogy kicsiny fejüket összedugva lesöpörjék a színről az ellenséges seregeket. Különösen izgalmas, hogy ezen az estén az utolsókból is elsők lehettek.
Nyolckor gyülekeztünk a Hangárban. A gyerekek csapatonként foglaltak helyet a padokon, amiket amfiteátrumra emlékeztető félkörívekben helyeztek el. Mindenki kapott egy számot. Ha kihúzták a tiédet, nyereményed a színpadra állás volt. Mindegyik körben csapatonként egy gyerek állt az emelvényen.
Elsőként egy kis csoportnak napernyőt kellett dekorálnia. A következő kiválasztottak kezébe lavórokat nyomtak, amikbe labdákat kellett gyűjteniük. Ezután a csapatok saját tábláik segítségével próbáltak az élre törni. Az elhangzott kérdésekre felírt helyes válaszokkal sok pontot lehetett szerezni. Különböző zeneszámokat hallva azok keletkezésének évét kellett kitalálnunk és a táblára írnunk.
Az ilyen műsoroknál elengedhetetlen Activity sem maradhatott ki. Minden a megszokott módon folyt: kimentek, mutogattak, körülírtak, egy perc után lehetett rabolni. Sportolásra emlékeztető motívumok is felbukkantak az est folyamán. Egyszemélyes tollas, ki bírja tovább? Aztán a beöltözés: minden versenyző húzott egy kártyát, rajta egy cirkuszi karakterrel. Mi például kötéltáncosként maximális pontszámot értünk el.
Később a bekötött szemű játékosoknak különböző mókusok felismerése lett volna a céljuk, ezt kevés sikerrel teljesítették. A PT történelmében először volt egy online versenyszám is: a tábor Facebook-oldalára kellett felírnunk a jól ismert szlogent. Az első nyelvtanilag korrekt csapatot díjazták.
A tizennégy évnél idősebb gyerekek egy rendkívüli programon vehettek részt este tíz után: Zacher Gábor toxikológus tartott előadást a kábítószerekről és a függőségről.
Fónai Anna
