Interjú Maffal, a fiatal szerkesztővel. Profi, lelkes, és reggelenként egy kicsit fáradt.
Maf: Tavaly voltam először tanárként. Előtte vendégként megfordultam itt, akkor interjút készítettek velem.
KN: Miért?
M: Akkor jelent meg a regényem, ami hat fiatalról szól, akik zűrzavarba keverednek, de a végén minden jóra fordul. De csak félig én írtam.
KN: Kivel, és nagyjából mennyi ideig írtátok?
M: Böszörményi Gyulával, körülbelül fél évig írtuk. Őt Ater kérte meg, hogy írjon egy regényt, amit fel lehet tenni honlapra és szerepelnek benne fiatalok. Én akkor még gimnazista voltam, és megkért engem, hogy írjak vele, amire természetesen igent mondtam.
KN: Tavaly, ha jól tudom, kreatív íráson voltál. Melyik szekciót szereted a legjobban?
M: Tanítottam magyart és kreatív írást is, most pedig a szerkesztőségben vagyok. Előző évben a magyar mint idegen nyelvet élveztem a legjobban, mert az új kihívás volt. Most, hogy itt vagyok az újságnál, ezt szeretem a legjobban csinálni; nagyon jók az írások, mindig pörög a szerkesztőség. Korábban mindig egyedül dolgoztam, most pedig csapatban vagyok, ez is új megmérettetés számomra. Jövőre is ide szeretnék visszatérni.
KN: Sokat látni téged kisgyerekekkel. Szereted őket?
M: Van hat kistestvérem, és szeretek kicsikkel lenni. Nagyon őszinték, olyanokat mondanak, amiken más teljesen kiakad, de csak mert tényleg így gondolják. Nagyon jó meglátásaik vannak. Úgy érzem, hogy könnyen megtalálom velük a hangot, mert nem lealacsonyodom hozzájuk, hanem őket emelem fel.
KN: Gimnázium után hova mentél továbbtanulni?
M: Az ELTE BTK magyar – szerkesztői ismeretek szakára, kiadói szerkesztést és újságszerkesztést tanultam.
KN: Napi hány órát dolgoztok a szerkesztőségben?
M: Általában reggel fél kilenctől hajnali fél kettőig, tehát úgy 17 órát naponta.
KN: Ezt mennyire bírjátok fizikailag meg lelkileg?
M: Hétvégén kipihenjük magunkat. Lelkileg nem annyira megterhelő, mert csapatban vagyunk, egy nagyon jó közösségben. És azt is látjuk, hogy mindenki nagyon sokat dolgozik, nem csak mi. Mi is csak részecskék vagyunk, fogaskerekek, akik nélkül nem működne a gépezet.
KN: Hétvégén is tartottál előadást. Ez miről szólt?
M: Arról beszéltem, hogy hogyan manipulálnak minket a médián keresztül. Úgy gondolom, hogy nagyon fontos probléma manapság, hogy az emberek olvasnak valamit az interneten, vagy látnak valamit a tévében, és elhiszik. Ez ösztönös dolog: ha valamit leírva vagy a tévében látunk, annak nagyobb igazságtartalmat tulajdonítunk. Arról beszéltem, hogy például hogyan manipulálták a képeket régebben, amikor még nem volt photoshop.
KN: Vannak mélypontjai a táborozásodnak?
M: Minden reggel, mert nagyon szeretek későn kelni. Ilyenkor legszívesebben egy sarokban üldögélnék a kávémmal, amit persze nem lehet. Az egyetemen tudom délutánra rakni az óráimat, de ez itt nem megoldható.
Galántai Csilla
Maf két hétig korrektúrázta a KecskeNEWSás cikkeit. Jövő héttől kreatív írást (irodalmat) tanít a táborban.
