Biztos nektek is eszetekbe jutott már, hogyan lehetne kaját kicsempészni a kajaügyeleten keresztül, sőt esetleg már ki is próbáltátok. Most meg biztos azt várjátok, hogy leírjam, hogy nekem ez az első kísérlettől kezdve milyen jól ment, de nem fogom...
Oknyomozó újságíróként azt a küldetést kaptam a szerkesztőségben, hogy teszteljem a tábori kajaügyeletet. Ételt ugyanis csak a Hangár előtti placcon lehet fogyasztani.
Kudarcot vallottam, amikor egy Magnumot próbáltam kicsempészni, pedig még csak nem is az ügyeletes figyelt fel rá. Ha rajta múlik, teljes lelki nyugalommal sétáltam volna el azzal a fagyival a kezemben. De nem adtam fel, hiszen a feladat az feladat – megpróbálkoztam egy másik módszerrel: egy csapatpólóba csomagoltam, és – ha már lúd, legyen kövér – egy csokit a zsebembe rejtettem. Ennek a sikerén felbuzdulva egy üveg italt is kimenekítettem, nagyobb nehézségek nélkül.
Nekem ezzel tényleg nincs problémám, én csak jól jártam vele – na meg, persze, nem lehet mindenkit megmotozni, aki kijön a Hangárból. Azon azért mégis elgondolkoztam, hogy az ügyeletest egyáltalán nem érdekelte, hogy éppen egy fagyit nyalogatva sétálgatok. Biztos unalmas lehet ott egy helyben ücsörögni, és valami teljesen másra figyelni. Még szerencse, hogy szinte soha nem ülnek egyedül, így több árgus szem is szegeződik rád, mikor ezeket a módszereket alkalmazod.
Tapasztalatom szerint nagyjából bármit ki lehet hozni, ha megfelelően el van rejtve. Mindennek lehet jó helyet találni, de aki nem tud hazudni, ne nagyon próbálkozzon ezzel, mert a testbeszéde valószínűleg itt is elárulja. Túl feltűnően mosolyog vagy nevet, túl komoly magához képest, túlságosan sietős. De ha lebuknánk, sincs olyan nagy probléma: visszaküldenek a Hangárba, vagy ott helyben megvárják, amíg megesszük.
Egyébként a személyes véleményem nagyrészt az, hogy nem muszáj kihozni az ételt, remekül meg lehet azt enni a Hangárban is. De ha esetleg mégis szükségetek lenne rá, sok sikert!
Galántai Csilla
