Színészek. Akiknek a próba a szórakozás, és ha nem dolgoznak, akkor is együtt vannak. Lelkesek, és néha egy kicsit fáradtak, de ez nem igazán zavarja őket.
A KÉPREHINT csapatának nehéz dolga van: napi 7-8 óra próba, egyre nagyobb a stressz és egyre álmosabb a társaság.
Az első próbájuk reggel 10 órakor kezdődik, amit ők találóan csak „lejárópróbának” hívnak. Miután mindenki megérkezett, elkezdik a próbát: egy kicsit elcsigázottan játszanak a gondolataikkal, együtt találnak ki mindent. Semmi nem baj, lehet kérdezni, lehet ellentmondani.
Ők számomra éjjeli baglyoknak tűnnek: az esti próba már egészen máshogy zajlott, mint a délelőtti. Felszerelték a focipályát mikrofonnal és reflektorokkal, mi pedig nézőként vehettünk részt a főpróbán. Az elején még volt egy megbeszélés, amibe a tanárok már nem szóltak bele. Ezután előadták az egészet; én személy szerint nagyon élveztem a késő esti programunkat.
Az előítéleteket megcáfolva mindenki nagyon kedves volt, sokat segítettek a munkánkban. Annyi szöveget mondanak, amennyit szeretnének, úgy csinálják, ahogy jónak látják. A történetek, a produkció folyamatosan változik és átalakul. Ők a semmiből teremtenek világot, két hét alatt egy teljesen kész és rendezett előadást kell alkotniuk. A műsorban több helyen is van improvizáció, amit annyira jól csinálnak, hogy lehet, hogy a nézőnek csak akkor tűnik fel, ha többször is megnézi.
Az oktatók Antoine de Saint-Exupéry regénye, A kis herceg vonalán próbálnak mozogni. Ha bezárunk egy nyolcéves gyereket egy szobába játékokkal, három óráig ki se akar jönni, elszórakoztatja magát. Ha ugyanezt egy átlagos idősebb férfival tesszük, tíz perc után már szabadulna. Nem azt mondják, hogy ne nőjünk fel; csupán annyit, hogy ne felejtsünk el játszani.
Én biztos, hogy megnézem újra, és mindenkinek csak ajánlani tudom! Ha kíváncsiak vagytok rá, gyertek el valamelyik előadásukra. Higgyétek el: nem fogjátok megbánni.
Galántai Csilla
