Bármikor táncra perdül, bármikor kész arra, hogy mosolyt csaljon az arcodra, bármikor képes 5 perc alatt összedobni egy kisebb koreográfiát, ha a csapatversenyben a srácainak táncolniuk kell. Jön, megy, tanít, lát, érez, éreztet, lüktet. Ő Madeleine Kohl. Azaz Meggylány.
KecskeNEWSás: Hogy kerültetek a testvéreddel, aki szintén itt tanít a táborban, Martinnal Magyarországra?
Meggylány: Hát úgy, hogy az anyukám félig magyar, tehát itt születtem, de Észak-Olaszországban nőttem fel.
KN: Mikor jöttél ide?
M: Én voltam az, aki 10 évvel ezelőtt idejött, a Martin 5 évvel ezelőtt jött utánam.
KN: Mit szeretsz a PT-ben?
M: Azt, hogy olyan, mint egy nagy játszótér, és igazából ezt várom egész télen.
KN: Hol tanultál?
M: Egyetemen csak itt, Magyarországon.
KN: Mit dolgozol?
M: Sok mindent: van, hogy fordítok, dolgozok kávézókban, tanárnőként, esetleg idegenvezetőként.
KN: Mi szeretsz inkább lenni, mókus vagy tanár?
M: Az a helyzet, hogy tavaly kezdtük így csinálni, hogy az első két héten mókus vagyok, a második két héten pedig tanár.
KN: Milyen nyelveket beszélsz?
M: Hát, német az anyanyelvem, egy kicsit osztrák tájszólásos, tudok magyarul, olaszul, angolul, spanyolul és egy kicsit franciául.
KN: Szeretsz nyelveket tanítani?
M: Igen, teljes mértékben.
KN: Kiskorodban mi szerettél volna lenni?
M: Mindig is diplomata vagy kém akartam, sőt: még most is az akarok lenni.
KN: És most hol élsz?
M: Budapesten, a budai oldalon.
KN: Ki a legjobb barátod a PT-ben?
M: A mókusok között nincs „legjobb”, de azt kell hogy mondjam, hogy itt te vagy az egyik legjobb barátom.
KN: És mit szeretsz csinálni a szabadidődben?
M: Nagyon szeretek biciklizni, úszni, vagy csak úgy lenni a vízben, kirándulni, esetleg csak feküdni, meg anyukámmal elmenni kávézni és dumálni.
Szabó Attila
