Muhr Anita: Egy dallam című kisfilmjéről a tizenegy éves Bálint írta meg élete első filmkritikáját. Mit mondanak a névjegyfilmek egy külső szemlélőnek? Mennyire látszik a befektetett munka? Kiderül a cikkből – a szerk.

Vajon kíváncsi vagy arra, hogy milyen mutatványra készül Muhr Anita, a világhírű virtuóz? Ki kíváncsi rá, hogy hogy vágott az operatőr, és hogy éneklik el a Boldog születésnapot című dalt Muhr Anita és a rokonai? Ha ez mind érdekel, akkor olvasd el a kritikát!

Mindenkiben felmerül az a kérdés, hogy vajon mennyit dolgozhattak a filmesek. Valószínűleg nagyon sokat.

Muhr Anita: Egy dallam című kisfilmjének a sztorija az volt, hogy a főszereplő (Muhr Anita, aki a rendező is) egy óriási ponyva előtt áll, és beszélget vele az operatőr, hogy miért ezt a rossz tulajdonságot választotta. (Muhr Anita [és a filmesek] feladata ugyanis az volt, hogy egy bemutató kisfilmet készítsen magáról, hogy milyen rossz tulajdonságai vannak.) Amikor vége lett a beszélgetésnek, akkor kezdődött a film fénypontja: a zene. Ekkor Muhr Anita elénekelte a Boldog születésnapot című dalt. Utána húzott egy bőröndöt az úton, és valamilyen ismeretlen dalt énekelt. Aztán meglátott valakit, és vége lett a filmnek. Hát, ennyi volt a film. 

A színészi játékban volt egy kis baj az elején, amikor az Anita mögött volt egy ponyva, és meglepett arccal azt kérdezte az operatőrtől, hogy: „Ezt most, ezt most direkt csináltátok?” A többi mind jó volt. Az operatőri munka az egyszerűen elképesztő. Főleg, amikor kérdezgette az Anitát. Meg amikor kivágta a képeket.

Szerintem az lehetett a fő történet, hogy Anita egy cirkuszi mutatványra készül, de sajnos nem sikerült neki, mert beakadt a függöny húzókája. Ebben a pillanatban vette észre, hogy egy olyan embernek van a születésnapja, akit nem is ismer, de rájött, hogy a rokonai is ott vannak, és együtt el tudják énekelni a világ legnehezebb dalát: a Boldog születésnapot nevezetű dalt. Aztán, miután Anita erőt merített, elindult haza, mert olyan rosszul énekelte a dalt, de akkor meglátott valakit, akit nem kellett volna: a rokonát.

Hát, ennyi volt a film. Ajánlom mindenkinek, hogy nézze meg!

Győrfi Bálint