A tábori szlengnek van egy része, amit senki, de egy olyan is, amit mindenki használ. A szleng meghatározása tulajdonképpen ennyi: csoportnyelv, amely azonos érdeklődésű emberek között alakul ki.
Tudtátok, hogy van olyan tudományág, hogy szlengkutatás? Szerintetek mi a szleng? Erre én is kíváncsi vagyok, és szerintem még rajtam kívül elég sokan. Biztos ti is sok ilyen szót használtok, és lehet, hogy már észre sem veszitek, annyira hozzászoktatok. Leültök a barátotokhoz – „spanotokoz” –, és megkérdezitek: „Mizu?” Amire ő csak annyit felel, hogy semmi, esetleg megajándékoz egy semmi különössel. Ennek ellenére ez nem egy teljesen haszontalan szó, mert segít a kommunikációban.
A köszönéseknél ott van a „cső” és a „csá”, amiket szintén előszeretettel alkalmazunk. Nekem nincs velük semmi problémám, de vannak, akik megsértődnek, ha így üdvözlik őket. Sok filmben hallhatunk kifejezéseket, amiket aztán átveszünk; ez is összeköti az embereket. Mindig van valami divatos szófordulat, amit ha ismersz és alkalmazol, bennfentesnek érzed magad, valahova tartozónak. Tulajdonképpen ez a lényege a dolognak: tapasztald meg, milyen érzés kötődni valahova, benne lenni egy csapatban. Ez nagyon jó is lehet, de vannak részei, amik számomra már elviselhetetlenek, és szinte senki nem veszi igénybe őket.
A „tolsz”, az „adom” és a „spanolni”, esetleg a „dobok egy szmájlit” talán még olyanok, amiket szoktunk alkalmazni. A „mi a stájsz” már – személyes véleményem szerint – használhatatlan.
Persze, ez csak az én meglátásom, kezeljétek ezt a témát úgy, ahogy jónak érzitek.
Galántai Csilla
