Miért is jó, ha a gyerek és a tanár összedolgozik? Van, aki úgy véli, hogy egy tanóra csak akkor ér valamit, ha ott szigor és teljes fegyelem van. De miért?

Számomra fontos, hogy az oktató és a tanuló között teljes összhang legyen, ne feszengjenek az órán. A növendék így sokkal jobban megtanul társaságban feloldódni, és igenis kijár nekünk egy bizonyos szintig a szólásszabadság, amit egy alternatív iskolában meg is kapunk. Egy ilyen órán a gyerek feloldódik, nem feszeng, olyat is szívesen megoszt tanítójával, amit nem biztos, hogy más körülmények között elmondana.

Az oktató soha nem kezeli le a nebulót, egyenrangú partnerként tekint rá a közös cél elérése érdekében. Az alternatív sulikban is mindenki megkapja a megfelelő képzést, csak sokkal kellemesebb körülmények között, vidámabb módszerrel, mint egy hagyományos iskolában. Véleményem szerint a növendék itt is megtanul tisztelettel felnézni a tanárára, ami később az előnyére válhat.

Ha egy gondviselő ilyen iskolába íratja csemetéjét, fontos hogy a diák, a tanár és a szülő is együttműködjön, hisz ez a tanulási mód sok figyelmet igényel az iskolán kívül. Ezt a figyelmet pedig csak otthon, a szüleivel tanulhatja meg a nebuló.

A fiatalokon nincs akkora nyomás, nem kell egész éjszaka tanulniuk, persze ez nem azt jelenti, hogy nem kell művelődniük. Mivel itt nincs osztályozás, se bukás, így megszűnik a folyamatos stressz. Feleltetés helyett együttes tevékenység van a tanórán. Itt mindenkit a saját képességéhez viszonyítva értékelnek, így mindig jut a gyerek sikerélményhez. Az iskolába is könnyebb bejárni, hiszen nincsenek tankönyvek, mindenki nagyalakú füzetbe jegyzetel, így nem kell nehéz táskákkal utazni.

Sokan még nem fogadják el ezt a fajta tanítási módot, de az emberek szépen lassan megértik, hogy ezzel a diák sokkal többre viheti az életben, mert mindig számíthat magára, nem kell másokra támaszkodnia.