A tegnap esti programokat minden bizonnyal mindenki élvezte. Én azért leosztályzom.
Az események – miután délután sikerült beosztani a diákokat csapatokba – a focipályán kezdődtek, ahol felvonult előttünk a cirkuszi népség színe-java. Elég hülyén néztek ki, szóval ezzel remek munkát végeztek.
Ez után kellett betanulni a tábortáncot. Ez sem volt különb a többinél: ugyanolyan dilis, furcsa mozdulatokkal teli rángatózásnak nézett ki, mint eddig (nem mintha ennél kellett volna jobb).
Utána már az állomások következtek. Voltak – mindenesetre számomra – kicsit unalmasak is, mint az, ami a teniszpályán volt, vagy a focipálya teniszpálya felőli oldalán lévő. De jók is voltak: pontosabban szólva a kedvenc állomásaim a képfelismerő, a tenisz- és focipálya közti, és a focipálya kosárlabdapálya felőli oldalán találhatóak voltak. Minden bizonnyal azért, mert ezekben az egész csapat részt vett. A meg nem említett helyek sem voltak rosszak, csak nem voltak különösebben izgalmasak a számomra. Az pedig (a porondmester szavaival élve) plusz tíz pontot jelentett a Griffendélnek, hogy a szervezők megvárták a csapatomat, mivel mi, a sárgák kicsit leragadtunk a teniszpályán. Az ezután következő előadásokról, amiket a diákok rögtönöztek plusz pontokért, már nem mondok véleményt. De mikor azt láttam, hogy a tábornak több mint a fele csinálta (vagy próbálta csinálni) a macarenát, akkor elfogott a röhögőgörcs. Bár egyáltalán nem csinálták rosszul.
Tehát, mindent összevetve volt néhány unalmasabb feladat (mindenki döntse el magában, neki hogy tetszett), de sikerült egy jó estet összehozniuk a mókusoknak és tanároknak.
Tornyossy Szabolcs
