Életemben eddig három hetet töltöttem újságíráson a táborban, a mostanival együtt négyet. Négyszer hét nap újságírás. Azért választottam, mert újságíróvá akarok válni, tekintve, hogy senki sem születik annak. De van más indoka is ennek az egésznek.
Az itt töltött idő egyik felét Borzassal (Lederer Balázs), a fiatal szívtipróval, és Zsibivel (Zsiborás Gergő), a Privátbankár.hu újságírójával töltöttem. És ne feledkezzünk meg Mafról sem, aki a nyelvtanilag helytelen mondatok kiküszöbölésével foglalatoskodik. Ők hárman az én tanáraim idén.
Most Zsibivel és Borzassal dolgozom aktívan, Mafhoz csak néha-néha fordulok kérdéseimmel. Amikor ezt a cikket írom, éppen óra van. Borzas halkan keresget valamit a laptopján, míg Zsibi a ventilátorok zaját túlkiabálva kiosztja, hogy melyik újságíró mivel foglalkozzon a következő napon. Az előző órán pedig körülírta, hogyan is kell kinéznie egy újságcikknek.
Az újságíróórák zenei felelőse Borzas. A zene amúgy nem rossz, Borzas láthatóan nagyon élvezi, de az alkotó elme számára nem mindig jelent segítséget, miközben a gondolatainkat próbáljuk összeszedni…
Zsibinek mindig akad újabb és újabb magyarázata, ami megkönnyíti a munkánkat: hogyan épüljön fel egy összetett mondat, mennyire legyen alapos egy beszámoló, egy tudósítás, és hogyan készüljünk fel például egy interjúra.
Lehetőségünk van a „színfalak” mögött is látni őket. Ez egyfajta kiváltság, mert sokszor úgy viselkednek, ahogy nem is sejtik mások. Gondolok itt például Borzas egyik módszerére, az asztalcsapkodásra. Ez akkor szokott előfordulni, ha a tanár beszél, és ártatlan szemünk a Facebookon jár föl s alá. Ekkor egy hatalmasat vág az asztalra, amitől megáll az ütő mindenkiben.
Tehát három nagyon jó tanárom van, akik mindig képesek megnevettetni mind engem, mind munkatársaimat. Zsibi okos, és nagyon hasznos tanácsokat ad. Igaz, hogy az elméleti részét az újságírásnak nagyon szárazon adja elő, de legalább vicces, vagy akár a mindennapi életben előforduló esetekkel szemlélteti a mondanivalóját. Maf az Maf. Mindig kedves és figyelmes, szeretettel segít, ha kérdésünk van.
És Borzas… ő aztán jó téma. Vicces és jó fej, de sokszor nagyon szigorú és irányíthatatlan.
Az én életemben hatalmas fejlődés indult el, hála tanáraimnak, és szeretném, ha tudnátok: nekem nagyon kellemes érzés velük dolgozni – de legfőképp megtiszteltetés.
Miholina Márton
