Véleményem szerint a jó újságíró színész is egyben, aki képes eljátszani, amit a helyzet megkíván, hogy elérje, amit akar. Amikor csütörtökön bementünk Kecskemétre, azt a feladatot kaptam Borzastól, hogy kéregessek. Tudósítás szomorú helyzetemről.
A történet szerint ellopták a táskámat, amiben benne volt a pénztárcám és a vonatjegyem, így sajnos nem tudtam hazamenni. Szerettem volna, ha a kedves idegen lenne olyan jószívű, és adna pár, tényleg csak pár forintot. Hát, nem adott.
Általános tapasztalat, hogy a járókelők egészen addig együtt érzőnek mutatják magukat, amíg meg nem kérdezem: adnának-e akár csak száz forintot. A statisztika elszomorító: 18 megkérdezettből 4 vette rá magát, hogy adakozzon a hazajutásomra, így összesen 1100 forint jött össze, ami – ha egy korai vonatot választok – pont elég a jegyre.
Természetesen a pénzt visszaadtam, és felfedtem magam: újságíró vagyok, felmérést végzek. Öröm volt nézni, hogy akik le akartak rázni, hogy reagáltak a hírre. Elkezdtek szabadkozni, és óvatosan puhatolóztak, melyik újságnak is írok. Tapasztalataim szerint a fiatalok (talán azért, mert velük is előfordult már ilyen) és az idősek a legsegítőkészebbek; meglepő módon a családosok és a 30-asok elutasítóak.
Sokat gondolkodtam, miért vagyunk ennyire érzéketlenek mások bajára. Könnyű elmenni valaki mellett, akinek szüksége lenne ránk; amikor pedig mi kerülünk szorult helyzetbe, fel vagyunk háborodva, hogy miért nem segít senki. Tudod: amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten. Nem élünk rosszul, néhány száz forintot meg sem érzünk, mégis sajnáljuk odaadni annak, aki rászorul. És most itt nem részeg hajléktalanokról beszélek, hanem a körülmények áldozatairól, akiknek – mondjuk – ellopták a tárcáját.
Ha esetleg ti kerülnétek ebbe a szituációba, ne essetek pánikba: a legjobb, amit tehettek, hogy nyugodtan végiggondoljátok a helyzetet, hátha van más megoldás. Ha mégis „koldulásra” adjátok a fejeteket, jóindulatúnak tűnő emberekhez menjetek oda (de azért készüljetek fel a lepattintásra is), mindig legyetek udvariasak, de közben hassatok az érzelmeikre – a műkönnyek nem ártanak, bármennyire cinikusnak hangzik is.
De a legfontosabb, hogy ha ti vagytok a másik oldalon, tegyetek valamit azért a szerencsétlenért. Már csak azért is, mert kutatások bizonyítják, hogy a segítségadástól ti érzitek magatok jobban.
