Amióta átálltunk a nagy alakú magazinra, először adtunk ki 16 oldalas lapot. Ez persze azt is jelenti, hogy a nyomtató minden eddiginél nagyobb kihívással nézett szembe, természetesen ez nem is tetszett neki. Azonnal felmondta a szolgálatot, dacosan ellenállt minden könyörgésnek, és akkor sem állt munkába, mikor a szép szó helyét kezdték átvenni az indulatok... Persze a csapat nem arról ismert, hogy ilyenkor magába roskadva nyugtázza: csúszik a lap kiadása. A hátoldalon július 12. szerepelt, ez pedig mindennél fontosabb: a magazint ki kell adni.
Hát kiadtuk.
A főszerkesztőt a kötelesség Budapestre szólította, de a néhány kilométeres távolság nem akadályozta meg abban a szerkesztőséget vezető tanárokat, hogy így is csapatban dolgozzanak együtt. Csak úgy repkedtek a megabájtok az interneten keresztül, itt egy borító, ott egy oldalsáv, mi lesz már azzal az indd fájllal? Közben stroboszkóp módjára villogtak a chatablakok, aztán a végső határidő előtt már a vonalak is égtek: mi lesz már, mi lesz már, nyomjátok? A szokottnál nagyobb feszültség érthető, 4 belívvel többet nyomtunk most a lapba, időnk azonban nem volt több. A nyomtatónak nőből van a lelke, valljuk immár 7 éve, mert persze, hogy ilyen kiélezett szituációkban el kezd a drága kényeskedni. Ilyet még nem is láttunk, egyszerűen kikapcsolt, kész, sztrájkba lépett, megijedt a 16 oldaltól, mint kezdő diákjaink a fehér lap látványától.
Szerencsére van még nyomtatónk, a B-terv azonnal életbe lépett, az idei első újságunk is így született meg, lent a számtechesek alagsorában, a trollkeltető félhomályában. Meg sem kellett volna lepődnünk rajta, úgy létszik az idei "első számok" nem szeretik a mi termünket.
