Mindig látni és hallani, hogy bezzeg az én időmben a fiúk nem ilyenek voltak. Ők igazi férfiak voltak. Az baj, hogy a férfitársadalom egy részére tényleg igaz, hogy elnőiesedtek.
Először azt a fogalmat kéne tisztázni, hogy kik az igazi férfiak. Azok, akik izzadságtól bűzlenek, és a hasukon sakkozni lehetne? Persze ők külsőre nagyon maszkulinok, de tapasztalataim alapján igencsak ostobák és infantilisek. Azzal, hogy így kigyúrják magukat, és „kondiizmot” növesztenek, a komplexusaikat akarják elkendőzni.
Van ugyanez a fajta kisfiú, aki próbál férfi lenni, de nem megy neki. Kondizni nem tud, így próbál elmésen bunkó lenni a lányokkal, és azt hiszi, hogy ettől egészen menő manó lett. Én személy szerint ezt nagyon gyerekes viselkedésnek tartom.
Nem hagylak kétségek között tengődni, ezért leírom, hogy szerintem milyen egy igazi férfi. Azt le szeretném szögezni, hogy nem egy Justin Bieber. Viszonylag érett, vállalja a felelősséget a tetteiért, nem hiszi azt, hogy a világ körülötte forog. Így leírva úgy tűnik, mintha a naivság rózsaszín pillecukor felhőjén üldögélnék, mert ez elég idillinek hangzik, mégis vannak ilyen egyének. Ha ilyet találsz, szerencsés vagy.
Persze hosszú még a lista. Jó, ha egy fiú előreenged az ajtónál. Sokkal kellemesebb érzés, mint ha hátulról kielőzne és félrelökne, hogy benyomulhasson előttem az ajtón. Ha szeretne valamit tőlem, mer lépni.
Szóval, ha fiú vagy, kösd fel a nadrágod, és ezt szó szerint értsd, mert senki sem kíváncsi a boxermintádra.
László Lívia
