Bár csak jelképes karácsonyfa állt a focipályán, és a hó sem esett, ráadásul a takarodó előtti utolsó húsz percben a tűzzel bűvészkedőket leste mindenki, a tábor tegnap este mégis a december huszonnegyedikének hódolt.
.jpg)
Szinte hihetetlen, mennyire meg tudja hozni a téli hangulatot egy karácsonyi szám, annak ellenére, hogy még egy rövidgatyában is meleged van. Márpedig a tegnap esti programon mindenkit behálózott az a meghitt, családias érzés. De hogy mégse legyen annyira ünnepies a légkör, a csapatoknak egymás ellen kellett viaskodniuk összesen négy állomáson.
„Mindenki menjen a focipályára! Vegyétek fel a csapatpólót!” – már szinte cseng a fülem ettől a két mondattól. Legtöbbünket már idegesíti is, mégis mindenki azonnal összekapja magát, és rohan, tudván, hogy az esti program hamarosan elkezdődik. Szépen lassan leszállingózott mindenki, lenyomtuk gyorsan a tábortáncot, amit csütörtök estére azért már minden srácnak és lánynak illik tudni, majd kaptuk is a feladatot. Kaptunk egy jelképes kis Mikulás-zacskót, ahova a megszerzett csokikat kellett gyűjtenünk. A Gülükék csapat lelkes tagjaival együtt azonnal a kosárpálya felé vettem az irányt, ahol egy húzós „jéghokimeccs” várt ránk a Yellowbration néven futó, másik csapat ellen. A végén, a csapatinduló ötvenötödik elkántálása után megkaptuk a pontokat, és indultunk is tovább. A következő cél a focipálya volt, ahol egy csoportos sorversenyszerű játékon vettünk részt egy újabb győzni vágyó csapat ellen. A következő állomás a két pálya között – kaptuk az utasítást. Két oldalt rács, elölről és hátulról pedig padok álltak barikádként. Ilyen kemény körülmények között játszottuk le a kidobóst utolsó előtti megállóként. Na és melyik pálya maradt ki? A teniszpálya. Szaporán szedtük a lábunkat, hogy még az ellenfél előtt odaérjünk, majd egy utolsó megmérettetés után, minden feladatot sikeresen teljesítve, visszaültünk a focipályára.
Az este utolsó(előtti) programja a minden évben megrendezett zseniális „Tűz Show” volt. A fiúk egyszerűen elképesztő technikával forgatták a tüzesnél tüzesebb eszközeiket, ráadásul zenére.
Ha elmúltál 14 éves, mindezek után még Anti vicces sztorijait is volt szerencséd meghallgatni. Majd nyomás aludni. Ha nem is mindenki, a legtöbben úgy le voltak fáradva, mint egy jól sikerült karácsonyi este után. Legalábbis én ezzel az érzéssel dőltem be az ágyba, és két perc után már talán alusztam is az igazak álmát.
Oláh Luca
