A csodás régi időkben az emberek még tintába mártott tollal írtak papírra. Aztán jött az írógép, majd a laptop.
Akkor most egy jól irányzott varázsigével utazzunk vissza egy picikét. Régen: Júlia elővett egy fényes, sima lapot, tollát tintába mártotta, és ezt írta: „Rómeó, mi nem lehetünk együtt.” Könnyeit beszívta a papírlap.
Nem olyan régen: Júlia befűzte a lapokat az írógépbe, és vontatottan írni kezdett: „Édes, kedves Rómeóm, nem láthatlak többé.” Könnyei a gépre csordogáltak.
Ma: Julcsi elővette fényes, szürke laptopját, belépett a Facebookba, megnyitotta a chatet, majd gépelni kezdett: „Rómikám, nem járhatok veled.” Könnyei szétúsztak a billentyűzeten.
Erre a példára építkezve gondoljuk át, hogy napjainkban már tényleg sokkal többször fordul elő, hogy gépelünk, mint az, hogy egy szépen kihegyezett ceruzával vagy egy jó formájú tollal írunk. A levél helyett ott van a chat, az SMS. Ugyan az iskolában kézírást tanítottak, de azt ma már mire is használjuk? Talán bevásárlólistát még kézzel írunk. Sokan azt hiszik, hogy egy cifra tollal vagy ceruzával gyorsabban lehet írni. Ez azért van, mert az ember a képernyőt nézi, nem figyel a gyorsaságra, míg ezt kézírásnál megteszi. Én úgy gondolom, hogy ha jól megtanulsz géppel írni, az sokkal gyorsabb, intenzívebb lesz, mintha kézzel próbálkoznál. Ugyanakkor a kézírásban az a jó, hogy a tiéd, a te kézírásod, így nem tehetik meg, hogy a te nevedben írjanak valami baromságot, gonoszságot.
Magyarországban még ragaszkodnak a kézírás oktatásához, de például Amerikában már elkezdték tanítani a gépírást is, tekintve, hogy azt ma már sokkal többet használják.
Lederer Lia
