Egy táborozó minden bizonnyal azt mondaná, hogy a hely, ahol élünk, egy nagy romhalmaz. Persze, a kollégium kicsit sem az, de ami körülötte van, az igen.
Ha az ember eljön a táborba, akkor egy dolgot sosem hagy figyelmen kívül: a laktanya romjait. Hisz miért is hagyná? Amikor én először voltam itt, eléggé furcsálltam, hogy ez az a tábor, ahol egy hetet eltöltök. Hát igen, ez. Persze, amikor megláttam a kollégium épületét, akkor már megnyugodtam, és miután eltöltöttem egy kis időt a táborban, az volt a véleményem, hogy nem is olyan rossz. Egészen klassznak tartottam, és tartom még most is – és remélem más is (nem csak a médiások a kiváló forgatási helyszínek miatt). De hogyan kerültek ide ezek a romok? Természetesen úgy, hogy még mi építettük őket kb. 80 éve, majd az oroszok vették birtokba, végül – amikor '89-ben elmentek – így hagyták itt nekünk.
Erről a helyről első látásra senki se hinné el, hogy lakott, mi meg nem hinnénk el, hogy rajtunk kívül laknak még itt. És most nem csak az esetleg errefelé kóborló hajléktalanokra gondolok. Pedig akinek ez nem jutna az eszébe egy kis gondolkodás után, annak nemigen lehet sok képzelőereje. Itt egy rakás, tulajdonossal nem rendelkező épület. Csupán egy kis felújítást kell rajtuk végrehajtani, és máris sokkal lakhatóbbak lesznek. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy végeztek már itt felújításokat, többek közt ezért is van itt a kollégium, de ezen kívül is van még általános iskola a környéken, jó pár lakás, és lesz is még egy pár. Ki tudja, itt még lehet egy teljesen normális városrész is a jövőben.
Tornyossy Szabolcs
