Magyarra fordítva ez az idézet annyit tesz: az okos az új szexi. Korunk egyik leggyakrabban elhangzó állítása. Legalábbis elég sokszor hallom. Elgondolkodtam rajta.
Ez a mondás értelmezhető úgy is, hogy az okossággal valakinek a belső tulajdonságaira utalunk. Így el is érkezünk az én generációm leginkább emlegetett frázisához, miszerint „külső, ami megfog, belső, ami megtart”. Ezt elképesztő mennyiségű ismerősöm szajkózza, de szerintem nem gondolnak bele, hogy mit is mondanak ezzel valójában. Ugyanis ők szóba sem állnak olyan emberrel, akinek értékelhető a belsője, de külsőleg nem fog meg, viszont előszeretettel kezdenek olyannal, aki attraktív, és belsőleg nulla. Talán az önmagukhoz hasonlókat keresik?
Persze nem feltétlenül kell ahhoz okosnak lenni, hogy „szép” belsővel rendelkezz. Lehet valaki nagyon kedves, és mégis buta; az emberek ez esetben is elégedettek a belső tulajdonságaival, mert – mint mondtam – belülről bájos. Mégis, ez önmagában nem lesz elég. Ápolt külsővel kell bírnia.
Az ápolatlan külső taszító. Valljuk be: szívesebben csevegünk olyan illetővel, aki nem bűzlik, és rendezett a megjelenése.
Régebben, amikor még a szüleim jártak gimnáziumba, más volt a helyzet. Ha valaki üresfejű volt, úgy is kezelték, mint egy olyan embert, akinek üres a feje. Érted a logikát?
Mostanra ez az értékrend megváltozott. Sokkal több az olyan ember, aki csak a külsővel törődik. A belső nem lényeges, csak valami kellemes kis bónusz. Nem akarom tudni, milyen érdemek szerint fogják az emberek megkülönböztetni egymást tíz év múlva.
Fónai Anna
