Nem csak ünnepekkor és nem csak családi körben fontos adni.
A táborban szinte minden második embernek van valamilyen Apple terméke, márkás ruhákat hord, egy másik kontinensre megy nyaralni, és mindezt természetesnek veszi, mivel a szülei jól keresnek, és kiskora óta megengedheti magának.
Ezzel alapvetően nincs is baj, inkább csak azzal, hogy sokan ennek ellenére sem szeretnek másnak adni, vagy inkább sosem találkoznak olyan emberekkel, akiknek igazán szükségük van segítségre, legtöbbször pedig a rászorulók sem kérnek segítséget, mivel nem szeretnék, ha sajnálnák őket.
Ha már adunk, szerintem az sem mindegy, hogyan. Felajánlhatjuk adónk 1%-át, utalhatunk pénzt valamilyen kórháznak, vagy összegyűjthetünk néhány megunt dolgot, és elvihetjük olyan szervezethez, akik azt továbbítani tudják. Ez inkább valamilyen közvetett forma, nem érintkezünk azokkal, akiknek eljuttatjuk a felajánlásainkat.
Persze ez is fontos, legtöbbször tényleg szükség van pl. pénzre, de saját tapasztalataim alapján te is több leszel, ha, mondjuk, az osztállyal összegyűjtött játékokat személyesen viszitek el a hajléktalan óvodásoknak, és látjátok, mennyire tudnak örülni, és láthatjátok az arcukon, hogy mennyire hálásak azokért a számodra már fölösleges plüssállatokért.
Ilyen látogatások alkalmával nem is feltétlenül kell valami konkrét dolgot, ajándékot magunkkal vinni; az, hogy ott vagyunk és segítünk, sokszor sokkal értékesebb. Mehetünk szociális munkásnak, vagy akár meglátogathatjuk a beteg gyerekeket a kórházban, és beszélgethetünk velük, vagy hátrányos helyzetű kisiskolások korrepetálását vállalhatjuk, de még számtalan lehetőség van. Szinte nap mint nap szembejönnek velünk ilyenek, csak meg kell ragadni őket.
Szabó Dóri
