Mivel az újságírás és a rádiózás összehasonlításával nem tudtam mit kezdeni, egy sokkal testhezállóbb témával rukkoltam elő: csajozás a PT-ben...
Az „odamegyek és megkérdezem, hogy járunk-e” módszer már egyre elcsépeltebb, ez állítólag a lányoknak sem nagyon jön be, ráadásul a fiúknak is túl rizikós. Emiatt a magányos férfikezdeményeknek új praktikákat kell kifejleszteniük. Nem ígérem, hogy tudok segíteni ebben, de a tapasztalataimat azért megoszthatom.
A PT-s csajozás (vagyis az erre irányuló hajlam) nálam elég későn kezdődött. Annak ellenére, hogy most már látok kilencéves „párokat” is, akkoriban ez nálam nem nagyon jöhetett be, elsősorban amiatt, mert hétévesnek néztek, sokszor azt sem hitték el, hogy tudok olvasni. Az üresjárat az elkövetkezendő két évben folytatódott.
Csak 2010-ben kezdtek el „felébredni a hormonjaim”, akkor tényleg volt egynéhány rajongóm, de erre csak a tábor végén ébredtem rá. Szívtam. Éppen ezért szeretném felhívni minden 11-12 éves kollégám figyelmét arra, hogy használják ki, amíg még nem érte őket utol a pubertás, használják ki azt, hogy még a „jajdecuki” korszakukat élik.
A tavalyi év pedig maga volt a teljes kudarc. Szobatársaimnak kikotyogtam, hogy melyik csaj tetszik. Egyértelmű: megígérték, hogy titokban tartják. Másnap már az egész piros csapat tudott a dologról, és folyamatosan azzal molesztáltak, hogy „most menj oda”. Nos, nem mentem oda, viszont az internet nyújtotta lehetőségekkel sikerült elérnem, hogy manapság már látni sem akar.
Fogadjátok meg a tanácsomat: csajozzatok, csak ne úgy, mint én!
Acsády-Pongyor Áron
