Két terem, rengeteg számítógép, sok-sok gyerek, még több különbség. Az újságírást és a számtechet vesszük górcső alá. Katt a továbbra a folytatáshoz.
Tavaly számítástechnikán voltam, idén pedig médián. Újságíráson alig játszunk, és sokat tanulunk. Számtechen jobban beosztottuk az időnket: dolgoztunk egy picit, utána játszottunk, majd megint dolgoztunk egy keveset.
Pont emiatt az órák sokkal lazábbak voltak tavaly, és mivel általában már a vége előtt elkészültünk, kevesebb dolgozatot írtunk, és többet TrackManiáztunk. Emlékszem, előfordult, hogy Anti azon a képernyőn játszott, amin amúgy tanított minket. Itt, a médiában még csak telepítve sincs semmilyen játék.
Tanulás: Számtechen gyakorlati példákkal illusztrálva mutatták be a megtanulandó dolgokat, utána pedig meg is kellett csinálnunk, nyilván más számokkal és méretekkel persze. Médián elmagyarázzák az elméletet, és másnap dolgozatot írunk belőle. Kicsit ellentmondok magamnak, de ha belegondolok, a számtechesek is írnak dolgozatot, csak máshogy: ott még akkor megírjuk, amikor friss a magunkba szívott tudás. Itt, újságíráson csak másnap írunk dogát. Tudom, hogy ezzel megint ellentmondok magamnak, de annak is van értelme, hogy hagynak időt felkészülni a dolgozatra.
Tehát számtechesnek is jó lenni és médiásnak is, bár számtechen picit többet beszélgetünk órán, mint itt. De legalább itt magyarul, és nem számítógépes nyelven beszélünk, mint tavaly.
Varga Tamás
