A feszültség tapintható volt a levegőben. Az idő mintha lelassult volna. Az emberek szemében a gyanakvás szikrája fénylett. Senki nem bízhatott a másikban. Az ebédtől elnehezült, fáradt testek még lassabbra vették a tempót, hogy egyetlen apró mozdulat se kerülhesse el a figyelmüket. A délutáni program feltartóztathatatlanul közeledett.
A Hangárban „Kütyü” címszó alatt futott a délutáni lehetőségek széles skálája. Lelkiismeretes
tudósítóként természetesen azonnal belevetettem magam a dolgok sűrűjébe, elvegyülve a nép közt. Meglehetősen népszerű foglalatosságnak tűnt a kitűzőkészítés, és valóban: egyre csak nőtt a kivágott papírkörök száma. Eredetileg az elkészítés módja a következő: megkaparintasz egy sablont, ezen több kör is van attól függően, hogy hogyan vágták szét őket, ezután megrajzolod a kitűzőt, vigyázva, hogy a szélét üresen hagyd, mert az nem fog látszódni. Ehhez a művelethez is megfelelő harci készségre van szükség, a ceruzák és tollak megkaparintása miatt. Ha kész vagy, és az egyik ollót is meg tudtad szerezni, kivágod. A többit bízd a mókusokra.
Karkötők és különböző egyéb csecsebecsék is bőszen alakultak a délután folyamán. Akinek ehhez sem volt kedve, tabuzhatott is. Egy kis Tabu mindig jó, minden helyzetet feldob.
A harciasabbakat igazi, tombolásra teremtett ugrálóvár várta. Itt nyugodtan kiengedhették a gőzt. A vár mellesleg a trambulinok mögött volt felállítva – dupla élvezet! A kalandvágyó gyerekek a mászófalon is bizonyíthatták kitartásukat és elhivatottságukat.
A délután fénypontja pedig a tanár–diák focimeccs volt, 6–4-re verték a diákokat.
Fónai Anna
