Körülbelül százan indultunk neki negyven fokban, hogy fürödjünk egyet.
Amikor Marci bejelentette, hogy irány a strandra, mindenki szaladva ment fel. Előkerültek a fürdőgatyák, törülközők és persze a bikinik. Párosával kellett állnunk, míg gondosan megszámoltak minket. Húsz perc után végre-valahára elindultunk.
Egészen addig mentünk, míg egy kőkorszakból itt maradt buszmegállóhoz nem értünk. A buszra várni kellett. Amikor megjött, mindenki felszállt. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy nyitott ablak mellett voltam. Pár megállót mentünk, amikor szóltak a mókusok, hogy hajtsunk végre egy mutatványt, amit leszállásnak hívunk. Már csak körülbelül tíz percnyi séta volt hátra. Azt hittük, hogy százan nem fogunk kényelmesen elférni, ráadásul a medence sem lesz akkora, hogy kényelmesen fürödhessünk.
A strandra érkezve kellemesen csalódtunk. Egy füves részen telepedtünk le, elfértünk, a medencében mindenki jól érezte magát, nevettünk, beszélgettünk, játszottunk. Sokan jégkrémet, esetleg jégkását fogyasztottak. Voltak, akik jakuzziban töltötték az idejüket a fagyos vízben való úszás után, és a kicsik még csúszdázhattak is. Egyszóval minden korosztály meg tudta találni a neki való elfoglaltságot. A napozók harcoltak a hangyainvázióval, aminek célja az összes füvön ülő ember bosszantása. Ötkor találkozni kellett azon a helyen, ahol a temérdek mennyiségű, immár vizes törülköző pihent.
Miután megvolt a már rutinos kettesével állás, és meg is számoltak bennünket, nekivágtunk, hogy megismételjük az idefelé megélt kalandot. Fáradtan, éhesen és vizesen érkeztünk vissza a táborba, de szerintem fergeteges élmény volt.
Mészáros Nándor
