Az esti programokról mindenkinek más a véleménye: vannak, akiknek nagyon tetszenek, vannak, akiknek nem annyira, és vannak olyanok is, akik cseppet sem kedvelik. Minden gyerek életében eljön egy olyan időszak, amikor nem felel meg neki semmi sem, és senki szavára nem hallgat, csak megy a saját feje után.
Én a harmadik csoportba tartozom az esti programokat illetően. Valahogy a táborban simán elfér mind a háromszáz gyerek, de amikor egy helyre gyűlünk össze, akkor már kicsit kevés a hely. Amikor összehívnak minket, nem árt minél előbb érkezni, különben nem lehet látni semmit sem. A barátok mindig egymás mellé akarnak ülni, és emiatt neked kell még összébb húznod magad, vagy netán el kell ülnöd az ismerőseid mellől, így rossz hely marad neked, és beléd könyökölhetnek vagy nyomorognod kell. Még akár az is megeshet, hogy pont a hangfal elé ülsz, és majd megsüketülsz a zenétől vagy Zsibi fáradt hangjától.
Én értem, hogy kellenek közös, táboros programok, hogy a tanárok és mókusok mindent megtesznek annak érdekében, hogy jó legyen, és azt is, hogy nem lehet mindenkinek a kedvében járni, de picit lehetnének érdekfeszítőbbek a vetélkedők. Ha mondjuk a csoportokat kisebb csapatokra osztanák szét, és az egész táborban szóródnának szét, akkor sokkal élvezhetőbb lehetne.
De ha egy korcsoportnak érdekes, akkor egy másiknak nem. Látom, hogy a kisebbek nagyon élvezik, és tudom, hogy nekik kell, hogy izgalmasabb legyen, mert a nagyobbak már feltehetőleg régebb óta jönnek ide, és nekik szinte már mindegy, hogy mit csinálnak.
Varga Totó
