Naponta láthatunk, nézhetünk, kereshetünk különféle videókat az interneten, amikben az szerepel, hogy mások hogyan csinálnak különféle marhaságokat. Mi ezeken pedig jókedvvel nevetünk. De miért?
Nekem is vannak olyan emlékeim, amiken, ha nincsenek is fent a Youtube-on, ugyanúgy jókat lehet nevetni. Ilyen volt például, amikor az egyik vívásról ismert barátommal, Attilával télen a leeresztett Tatai-tónál voltunk. Ahogy lefutott a parton lévő kis emelkedőről, rátért a jégre, ahol nyomott egy dupla hátraszaltót, és egy hatalmasat esett. Ettől a földön fetrengtem, úgy nevettem. Persze, a káröröm miatt.
Mindenki azért nevet olyan vicces videókon, amikben valakinek valami baja esik, mert kárörvendő. De mi is pontosan a kárörvendés? Az internet szerint gyűlölet vagy rosszakarat miatt mások szenvedései fölött érzett öröm; a jószívű ember együtt érez, a rossz pedig csak nevet. Na, hát szerintem ez hülyeség. Az embernek nem kell rossznak lennie ahhoz, hogy egy ilyenen nevessen. Meg aztán, szerintem, ha ez igaz lenne, akkor az országunkat is lehetne rossz szívűnek nevezni, ha belegondolunk, mi milyen filmeken nevetünk; lásd például az Üvegtigrist. Nekem erről más a véleményem.
Abban igaza volt az internetnek, hogy mások szenvedésein nevetünk, de kicsit sem gyűlölet vagy rosszakarat miatt. Miért akarnék rosszat olyannak, akit még csak nem is ismerek? Nevetek rajta, mert nevetséges. Hogy mi benne pontosan az, amiért nevetek rajta, nem tudnám megmondani. Van, amire nem tudunk rendes választ adni. Nálam ez ilyen.
Tornyossy Szabi
