Mókusok mindenhol vannak. Láthatjuk őket a trambulinoknál, a sportpálya mellett, segédkeznek a feladatoknál, ha szükséges, és a külföldi táborozóknak elmagyarázzák, mit kell éppen tenni.
Ők „őrködnek” a folyosókon, szolgálják fel a kaját, amit később el is takarítanak. A csapatversenyeken segítenek kitalálni a koreográfiát, a csapatindulót, csapatnevet, minden tőlük telhetőt megtesznek a győzelemért, biztatnak minket, s ha nyerünk, velünk együtt örülnek.
Ebből látszik, hogy a mókusok mennyit dolgoznak. De vajon melyik munkát nem szeretik végezni? Főként a mosogatós mókusokat kérdeztem, hogy számukra mik a legrosszabb mókusmelók. Nagyon sok választ kaptam.
Volt, aki azt mondta, ő mindet szereti. Egyeseknek a kukamosás nem tetszik, és van olyan, aki az ún. swimming poolt (a tálcamosást – a szerk.) vagy a trambulinok melletti őrködést nem díjazza, mert az unalmas. De a legtöbben válaszul a moslékolást mondták. Így a legrosszabb mókusmeló cím nyertese a MOSLÉKOLÁS. Meglepett, hogy a lánymókusok szerint ez a legjobb, de hozzáfűzték, hogy a „legundibb” is.
Akármennyire is rossz vagy undorító a mókusok feladata, a mosolyt az arcukról le sem lehetne vakarni. Mindig vidámak, olykor énekelnek vagy táncolnak. Sosem látjuk rajtuk, hogy fáradtak, munkájukat élvezettel végzik.
Mindannyian egyetértettek abban, hogy a közvetlenül a büfé mögötti helyiségben szeretnek a legjobban dolgozni. Gondolom, azért, mert ott mindenki együtt van, és ott nagyon jó a hangulat. A jelenlegi mókusoknak kitartást kívánok, a jövőbeliek pedig készüljenek a moslékolásra.
Vékony Anna
