Csend uralkodik az egész osztályon. Egy hirtelen beugró emléktől rád törne egy félórás röhögőgörcs. De nem szabad megszólalnod, se nevetned. Semmilyen hangot hallatnod. De hát muszáj elmondanod a terem másik végén ülő haverodnak. Így mit csinálsz? Előkapsz egy papírt, gyorsan lefirkantod, majd levél formájában továbbítod neki a többieken keresztül.
.jpg)
Kétlem, hogy ne lenne ismerős majdnem mindegyikőtöknél ez a szituáció. Csakhogy mire mennénk, ha nem tanultunk volna meg sulis éveink legeslegelején szépen, „gyöngybetűkkel” írni. Márpedig az amerikaiak ezen generációjának sajnos már nem lesz lehetősége megtapasztalni, milyen érzés életed éppen aktuális szerelmének egy gyönyörű levélben bevallani, mit is érzel valójában.
Ugyanis az ottani tanintézmények szerint már nincs szükség arra, hogy a gyerekek megtanuljanak saját mancsaikat bevetve betűt nyúzni, ellenben a tízujjas gépelés fortélyait kötelező elsajátítaniuk minél kisebb korban. Hiszen ha a jövő a valamilyen géppel írott irományoké, akkor minek pazaroljuk az energiát ilyen felesleges tudományokra?
Miért? Mert szerintem ez hozzátartozik az emberek alapműveltségéhez. Ez a generáció akkor majd csak a géppel írott szövegeket tudja olvasgatni? Ugyan már, saját aláírásukat sem gyakorolhatják a képernyőn! Bármilyen szempontból próbálok hozzáállni, azonkívül, hogy elismerem, valóban fontos a mai világban, hogy tudjunk géppel IS írni, számomra egy olyan ember, akinek fogalma sincs arról, miként írjon le egy írott F-betűt, félig analfabéta. Lehet a munka és az oktatás részéről egyszerűbb, ha már rögtön ezzel kezdik a hatévesek, de véleményem szerint egy elsős-másodikos gyereknek ennyi idősen amúgy sem kéne már az egész napját a monitor előtt töltenie. Pár év múlva úgyis befogja őt is az internet vagy a számítógépes játékok hálója. Ráadásként még a szemüket is tönkre fogja tenni hosszú távon.
Bár elég ironikus, hogy a kézírás fontosságáról papolok, miközben én magam is a billentyűzeten pötyögök, és lehet csak én vagyok ilyen elavult, esetleg régimódi, de szerintem senkit sem kéne megfosztani attól, hogy saját kezeivel alkothasson betűkből valami maradandót.
Oláh Luca
