Külföldön nem beszélik a nyelvünket. Ilyen helyzetben is kénytelen vagy boldogulni. Hagyatkozhatsz másra, aki majd segít, de – ami valószínűbb – nem mindig lesz a Google fordítója a kezedben, sem önkéntes tolmácsod, így hát a saját lábadra kell állnod.
Ugyanez a helyzet áll fent a PT-ben is. De nem nekünk kell azon aggódnunk, hogy hogyan értetjük meg magunkat, hanem olyan gyerekeknek, akik Hollandiából, Izraelből, Ausztriából vagy más országokból érkeztek.
Kezdetleges kommunikációs képességeinkkel megkíséreltük a velük való verbális kapcsolat kialakítását és fenntartását. Többnyire sikeresen. Kíváncsiak voltunk, hányszor és hogyan járnak a táborban, vagy egyáltalán az országban, milyen kapcsolat fűzi őket ide, és hogyan telnek mindennapjaik egy olyan környezetben, aminek nyelvét nem anyanyelvi szinten beszélik (ha egyáltalán beszélik).
Első áldozataink kedves osztrák barátaink, Leon és Philip voltak. Velük jól jártunk, ugyanis remekül beszélik a nyelvünket. Anyukájuk magyar, ő tanította őket beszélni. Két hétre jöttek. Ez a harmadik évük itt, lelkes visszajárók, azon viszont összekaptak, hogy ki szervezett be kit. Páran még magyar iskolában is tengették mindennapjaikat. Egyikük itt szerezte meg a magyar ábécé ismeretének különleges képességét – amire nagyon büszke!
Következő alanyunk Mor volt, az izraeli szobatársunk. Négy hétre érkezett. Mor második éve tapossa a PEOPLE TEAM Hangárjának kövezetét. Eddig emelt szinten tanulta a magyart, de ebben az évben kipróbálta a sportot és a táncot is. Nehogy bárki azt higgye, hogy a tanulás rémisztette el; egyszerűen csak úgy gondolta, hogy ő már elég jól beszéli a nyelvet, és ezentúl elég lesz a környezetéből merítenie.
Mor az egész nyarat itt töltötte. Itteni barátai rögtön bedobták a mély vízbe – elvitték a VOLT-ra. Nagyon tetszik neki Magyarország. Izraelinek tartja magát, de ha választhatna, itt élne. Persze azt is gyorsan hozzátette, hogy lehet, csak amiatt, mert itt mindig nyaral.
Végül, de nem utolsósorban: a fapapucsos Christiaan sem tudott elmenekülni előlünk. Reggeli közben szorítottuk sarokba. Neki is ez a második éve itt, de nem magyar szekcióra jött, inkább úgy döntött, hogy a sportosok népes táborát erősíti jelenlétével. Egy hétig van a táborban. Szerinte a magyarok nagyon kedvesek, rögtön befogadták. Angolul jobban beszél, mint magyarul. Anyukája magyar, de a magyart nem annyira érti.
Még rengeteg olyan gyerek van itt, aki más nációhoz tartozik. Érdemes elbeszélgetni velük. Ha nem boldogulnak olyan jól, segíts nekik, mert sosem tudhatod, mit hoz a jövő; netán egyszer pont te leszel az, aki más országba (talán pont az övékbe) vetődik.
Fónai Anna, László Lívia
