Gondolom, sokan kíváncsiak olyan tanárokra vagy mókusokra, akiket a szokásosnál kevesebbet látunk. Vegyük például Mafot.
Maf. A 22 éves Maf. Őt senkivel, de az ég világon senkivel nem lehet összetéveszteni. Ilyen neve senkinek sincs. És hogyha azt mondom, hogy Zsófi, akkor senki se tudja, hogy róla beszélek. Ismertetőjeleinek listája igen hosszú: vékony hang, fehér bőr, egyszerű öltözék. Azért vettem példának Mafot, mert őt pont kevésszer lehet látni. Nagyon-nagyon kevésszer. Plusz ő a nővérem is egyben.
Ha valaki keresi, és mégsem találja, akkor biztos, hogy valahol egy titokzatos, elrejtett, nyugodt, csöndes helyen tanul, amiről csak ő tud, senki más. Azután valamikor, 2-3 óra múlva felbukkan. És amikor végre látod, oda akarsz hozzá menni, hogy kérdezz vagy kérj tőle valamit, egyszerűen azt válaszolja „most nem érek rá” vagy „gyorsan mondd, mert sietnem kell”. Sosem ér rá. Mindig tanul vagy dolgozik. Ez nagyon zavar. És ezt neked küldöm az újságból:
Tábor után majd aludj, kérlek, három napot, és ne tanulj légyszi. Pihend ki magad. És tudom, picit se hasonlítunk (szerintem), és ez rossz, mert a testvérek hasonlítsanak egymásra. Viszont, ha nagyon kialvatlan vagy, akkor elég apró dolgok miatt is felkapod a vizet, viszont ez ritkán fordul elő. Jó nővér vagy és jó tanár.
Hunyák Veronika
